mindegy

Megkérdezte miért fontam karba a kezem


Csak néztem rá, nem értettem mire gondol

Azt mondta sosem beszélt még úgy velem, hogy így tartottam volna a kezem

Azt mondtam ez hülyeség

Azt mondta mindegy



Fogalmam sincs hogyan összegezhetném a mostani helyzetet. Pont annyira kusza minden, hogy sehogy se tudjam igazán elmondani.
Sok dolog változik most az életemben, emberek jönnek-mennek, érzések jönnek, de nem mennek. És én is változom. Nem tudnám megmondani pontosan, hogy minek a hatására, de talán mindennek. Mindennek ami most folyik, lett egy lenyomata rajtam, én pedig ezt elfogadom. Csak a környezetemből sokan nem.
Nem tudom pontosan, hogy mitől teszem függővé most a boldogságom. Valójában már most is boldog vagyok. Erőt érzek magamban. És bizalmat a képességeimben. Öntudatot.
Nem igazán érzek most hajlandóságot arra, hogy befolyásoljanak. És azt hiszem, aki mégis ezt próbálja, attól tökéletesen eltávolodom.
Fogalmam sincs mire lenne szükségem. Nem akarom elveszíteni az embereket, de valahogy mégsem félek a fájdalmától ha mégis. Piszkosul fájni fog, nagyon nehéz lesz, de élni fogok. Élni és érezni most a lényeg.

Elolvastam John Green Csillagainkban a hiba című könyvét.
Van benne valami művészi zsenialitás. Folyamatosan ezen jár az eszem.
Tipikus újraolvasós kategória.