Egyik éjjel, mikor már a valóság és az álom között ingadoztam, egyszer csak bekúszott a tudatomba ez a zene. Egyébként is meg szoktak fogni a filmzenék, de ez még sosem járt igazán a fejemben. Az pedig, hogy pont ebben az állapotomban kúszott a tudatomba méginkább nagy hatással volt rám.
Mostanában ezt hallgatom. Úgy érzem kicsit alul maradtam most, kicsit összetörve érzem magam, megfáradtan... de ez a szám képes újra előhívni belőlem, hogy harcos vagyok. Hogy igenis fel tudok állni, és fel fogok tudni állni bármikor. Ezek a rémálmok nem kísértenek örökké. Egyszer felébredünk, és olyankor méginkább hálásak tudunk lenni azért, hogy már véget ért.
Ilyen az élet is, nem? Rémálmok és ébredések sorozata. Vagy épp álmok és a zord valóságra ébredésé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése