Alkotás

Egy őszi óra

Elmélázva bámulok kifelé az ablakon,

már csak egy bögre forró kávé hiányzik az asztalon.

Minden perc egy megveszekedett óra,

lassan, de biztosan térek nyugovóra.

Kezemmel támaszt nyújtok megfáradt fejemnek,

lassan őszülök is, vagy szakállat növesztek.

Semmi gond, időnk mint a tenger,

most már a málnásban jár itt minden ember.

- Haragszotok rám? - jön a nagy kérdés,

fejrázogatás, majd lassú ébredés.

Dupla kapucsínó vagy eszpresszó kéne,

vagy egy szívinfarktus így az óra végére.

Már csak pár perc -fú de lassan telik-,

minden pillanatban pakolok egy kicsit.

Startra kész vagyok, a rajtvonal itt van,

 a végén csattanó: majd nyissunk dolgozattal...