let go the past

Körülbelül három éve járkálok weheartit-ra, nézegetem a képeket, mentegetem le, de valahogy még sosem merült fel bennem, hogy regisztráljak. Vagyis az utóbbi időben talán igen, de végül sosem tettem meg.
Nos, tegnap végre rászántam magam, és elment azzal a fél estém, hogy "csak még egyet..." címszóval gyűjtöttem magamnak a képeket... Olyan hihetetlen az az oldal. egy csomó inspirációt ad, és a több ezer vagy százezer kép közül valahogy mindig a szemem elé kerül egy, ami épp azt adja át, amire szükségem van, megerősít vagy szimplán megnevettet.
Az eddigi nyaramat nem sok jóval jellemezhetem, azt hiszem sikerült megtalálnom a gödör alját, és valahogyan sikerült még annál is lejjebb jutnom, de még mindig küzdök, szóval túl kell élnem. A gondolkozásom teljesen megváltozott, és nem mondhatnám, hogy pesszimista vagyok, inkább a csúnya valóság vágott pofon és attól a pofontól a hitem valahogy nagyon messze szállt. És nem csak a feljebbvalóban való hitem, vagy bármilyen kultúrában, hanem az emberekben, a jövőmben, a karrieremben, a családomban, a barátaimban, a szerelemben, és a legfontosabban: saját magamban.
Közel álltam a depresszióhoz, de nem mondhatom, hogy teljesen abba estem, mert azért bennem volt az, hogy fel kell kelnem. Csak nem tettem meg. És az, hogy nem sikerül, hogy nem vagyok elég jó valahogy sokkal inkább tűnt kézenfekvőnek, mint szembeszállni vele.
A felfázásom is azt hiszem mára múlt el. Legalábbis nagyon nagyon remélem. Már harmadik hete szenvedtem tőle. És amikor nem csak a világ fordul hirtelen ellened, de még a tested is azzal a szándékkal, hogy jelezze, hogy valami nagyon nincs rendben benned, az igazán elkeserítő tud lenni.
De túlélni, túlélni, túlélni. Aztán lesz majd valahogy. Mindig hirtelen akarok változásokat elérni, de van amit így egyszerűen nem lehet. Úgy döntöttem adok időt magamnak, hogy ezt feldolgozzam, hogy túllépjek rajta, hogy tanuljak belőle és önmagam legyek, hogy újra beleszeressek önmagamba.

"Don't forget to fall in love with yourself first"

Carrie Bradshaw

Ma elmegyek a páromhoz. Mióta szünet van, még kint sem voltam szinte. Szerintem jót fog tenni az utazás, közben mindig jókat gondolkozom, miközben a tájat figyelem. Nem beszélve arról, hogy végre kikerülök a megszokott környezetemből. Aztán jövőhéten végre a lányokkal leszek, és minden megy ahogy mennie kell. Én magamra találok, a világ meg rám. Ennyi. Így kell lennie. Ez a forgatókönyv.

"If you can dream it, you can do it."

Walt Disney