Véletlenek

Mivel ma ismét itthon ülősre sikeredett a napom, illetve megint megtalált a felfázás, úgy döntöttem, hogy arra szentelem drága időmet, hogy felkeresem a felfázás megelőzésének módszereit.
Ilyesmikre persze nem bukkantam, mégsem volt haszontalan a keresgélés. Pontosabban szerencsém volt, vagy a sors akarta így, nem tudom, véletlenül, mikor még régebben keresgettem ezzel kapcsolatban oldalakat, elmentettem a könyvjelzők közé egyet, és most véletlen billentyűzet nyomkodásaimnak köszönhetően feljött az az oldal.
Jó, persze. "Véletlen". De azért mégis. Beleolvastam a hasábokba és az egész szöveg arról szólt, hogy valójában az összes betegségünk mögött lelki bajok állnak. Meg volt jelenítve egy könyvforrás, ami alapján a cikkhez ihletet merítettek. Rákerestem, és jó barátunk Google szépen meg is találta nekem a könyvet a neten.
Beleolvasva is érdekesnek tűnt, de ahogy tüzetesebben belemásztam a dologba, egészen elképesztett. Mindenféle probléma le volt írva, egy fogszuvasodástól a rettegett rákig, és egyesszám első személyben odaírta hozzá, hogy mit csinálok rosszul, bár ez nem is igazán igaz, inkább hogy mit kéne másképp látni ahhoz, hogy ezt a problémát megszüntethessem én magam.
Néhány mondata pedig asszociált nekem valamire, de nem jöttem rá rögtön. Aztán egyszer csak beugrott, hogy mamámnak volt egy könyve, amit jó pár éve kölcsön kértem, mert hát szép volt, meg érdekes, és én úgy gondoltam, hogy majd elolvasom és okos leszek. Nos a Feng Shui akkor még nem igazán volt nekem való. Nem fogtam fel a lényegét. De igen, ebből ugrottak be dolgok, persze igen homályosan, de azért összeegyeztettem a két lelki békére törekvés indíttatását.
Szóval nekiálltam felkutatni a szobámban, de szomorúan tudatosult bennem, hogy nem pakoltam ki, így felmásztam az ötven fokos padlásra, hogy kutassak a könyves dobozaimban, amik a költözés óta odafent vannak, mert nem kaptak helyet a szobámban (nem is értem...). Szóval nyakig túrtam a dobozok aljában, és megtaláltam (kész röhej egyébként, mert Mörfi törvénye, hogy amit a fejembe veszek, hogy most megkeresem, természetesen sosem találom meg).
Az egész kötet aránylag teljesen jól átvészelte a költözést, ami mázli, mert egyszer maminak úgyis feltűnik, hogy "kölcsönvettem", és ha még az is kiderül hogy nem csak kölcsön, de tönkre is tettem, akkor, nos....

Szóval a lényeg, hogy a sors úgy akarta, hogy véletlenül rábukkanjak a feng shui érdekes látásmódjára. Azonnal bele is lapoztam, a borítóval jelezve volt, hogy anno hol is tartottam, de nem volt több tizenöt oldalnál, és ahogy belenéztem csak a képek meg táblázatok rémlettek. Szóval a borítót a helyére igazítottam és elölről megkezdtem a kínai tudomány megismerését.
Nem tudom mikor kötött már így le utoljára ilyen enciklopédia szerű olvasmány, de most alig tudtam letenni. Kapásból négy fejezet 6-6 részén rágtam át magam, tudok a csí-ről és a li-ről meg a sá-ról, nem beszélve a jin és jang-ról. Tényleg olyan összetett és fantasztikus gondolkodásmód, hogy őszintén érdekel. És igenis, több van a feng shui-ban, mint a lakás helyes berendezése, mert körülbelül ennyi érvényesül ebből manapság a nyugati társadalomban, de lenne mit tanulnunk tőlük.
Minden esetre tényleg rengeteg tanácsot és útmutatást kaptam ma. Próbálok törekedni az egyensúlyra és a lelki békére.
Éljen a kiszámíthatatlan sors!