Most ilyen olvasós, természet imádós, utazós, szabadban sétálgatós, zenehallgatós hangulatban vagyok. Hét ágra süt a nap, és ha az ember nem megy ki a szélbe, csak ül a szobában a napsugarak kereszttüzében, olyan érzése van mintha már nyár lenne. Úgy érzem most, hogy megint kezd kinyílni a szívem, megtelni energiával és erővel. Látom a fényt és érzem, hogy elindultam felfelé a hullámvölgyből, és miközben az ujjamon lévő gyűrűre nézek, amit az egy éves évfordulónkra kaptam, eszembe jut az elmúlt nyár a jégkásákkal meg fagyikkal. A sok séta és naplemente nézés, a kávézgatások, réten sétálások, patakparti beszélgetések.
Megnyugodtam és kezdek újra mosolyogni. Meglátni a pozitív dolgokat és nevetni. Úgy szívből.
Csütörtök délután a párommal elmentünk sétálni a régi lakótelepen ahol laktam. Nem tudtam eldönteni magamban, hogy milyen érzés is volt valójában. Keveredett bennem a csalódott szomorúság, honvágy és fájdalom, de emellett feljöttek a régi emlékek és a gyerekkorom, minden apró kis hülyeség, amit ott átéltem.
Rájöttem (ismét), hogy az életemhez hozzátartozik a múltam, nem élhetek nélküle soha, de nem is szabad benne élnem. Meg kell találnom az aranyközéputat, legyőzni a szomorú érzéseket a változásokkal kapcsolatban, és a félelmet, hogy pár év múlva már semmi sem lesz olyan, mint amikor még ott laktam. És emlékezni a pillanatokra, amikért szeretek nosztalgiázni és amik miatt elmosolyodom néhány percre. És boldog lenni, hogy boldog voltam. Nehéz, de eljött az idő, amikor már nem fordulhatok vissza.
Vége van, és kezdődik.
Nem az vagyok már, aki akkor voltam. Nem változtam meg gyökeresen, de sok dolgon mentem keresztül, azóta is voltak tapasztalataim és egyre inkább megismerem magam, hogy mikre van szükségem a boldogsághoz, és mit nem szabad tennem vagy hagynom, hogy depresszióba taszítson.
Nem tagadok meg magamtól semmit, mindössze tanulok. Aztán hogy az élet mit is hoz... nos ráhagyom. Semmibe sem haltam bele eddig, és jó embernek érzem magam. Vannak barátaim, családom és párom. Van egy kutyusom és tavasz is van. Majdnem 17 évesen többet nem is várhatnék. Minden ami történt, olyan élettapasztalatot adott, amikkel másoknak is tudok tanácsot adni. Értékes vagyok, ahogy minden ember. Mindenkinek megvan a története, csak attól függ, hogy büszke e rá, vagy sem.
Légy az. Csináld úgy, hogy büszke légy arra, aki vagy.