Élek még. Végre érzem a tavasz ízét és megesküszöm rá, hogy a természettel együtt én is kezdek feléledni. Madárcsicsergésre ébredni és világosban elindulni olyan felüdülés és boldogsággal tölt el, hogy nem is értem. A kedvenc évszakom a tavasz, mikor nyílnak a virágok és rügyeznek a fák. Amikor ezernyi friss illat kering a levegőben és napról napra egyre több a zöld. Amikor a hideg tél után először hallod meg a madarak énekét, látod meg a nap sugarait, a kék eget és érzed a meleget a bőrödön... Teljesen feltölt és kicsit megint élek. A tél valahogy számomra mindig a befelé fordulás és az elszigetelődés időszaka. Pedig tényleg nem szándékos. A karácsony és a meghitt melegség sem tud annyira feltölteni lelkileg, hogy egész télen boldog legyek, energikus és pozitív gondolkodású. De tavasszal valahogy a belsőm is újra éled, mint a természet. Ilyenkor tényleg szebbnek látom az életet. És alig várom, hogy ismét a szabadban lehessek és járhassak minden felé, fagyizzak és beszélgessek a barátaimmal, nevessünk és csináljunk őrült dolgokat. Hogy kint legyünk egész napokat, és ne érdekeljen semmi, csak hogy boldogok legyünk.