it should be

Azon gondolkozom, hogy vajon mennyi lehetőséget hagyunk ki az életünkben azért, mert egyszerűen nem merjük megtenni. Hány olyan pillanat van, ami megváltoztatná az életünket, de mi a félelmeink miatt elutasítjuk őket és ezzel elszalasztjuk talán a sorsunk.
Minden ember életében van legalább egy olyan esemény, amire ha visszagondol az jut eszébe, hogy itt változott meg minden, innentől már semmi sem ugyanolyan. Mindannyiunkat érnek építő élmények, akár egy társ, egy könyv, egy utazás, egy családi viszály vagy egy igazán inspiráló gondolat, amik aztán megváltoztatják a felfogásunk sok mindennel kapcsolatban. Ezek a sorsfordító események terelik az életünket a jó vagy épp a rossz vágányra. De vajon hány olyan ember van aki gyáva szembenézni ezekkel a pillanatokkal? Hány olyan ember van, aki a lehető legáltalánosabban éli az életét csak azért, hogy ne érjék csalódások? Hányan vagyunk akik nem merünk kockáztatni? és vajon hányan lehetnek, akik boldogtalanok, depressziósak vagy lelki betegek azért, mert nem találják a párjukat, mert elhízottnak tartják magukat, mert unalmas az életük? És vajon hányan gondolják azt végig, hogy az élet hány lehetőséget adott nekik ez előtt, hogy ezen változtassanak? Sosem szeretem a múltat piszkálni, jobb elfogadni azt, hogy ami elmúlt az elmúlt, már úgysem tudjuk megváltoztatni. Viszont vannak esetek, amikor szembe kell néznünk a múlttal, hogy a jelenben helyesen cselekedjünk és tanuljunk a hibáinkból. Néha engedni kell, hogy a sors magával ragadjon, és tenni amit hoz, mert minden azért van úgy ahogy van, mert így kell lennie.