de azért zöld fű meg virágok

Igen, zavar ami történt, de utána ott laktam Encinél 3 napot, mivel anya továbbképzésen volt Pesten, és sikerült kicsit lenyugodnom. Már amennyire, mert kiderült, hogy azon az éjszakán sikerült megfáznom, amikor hárman futottunk hazafelé, én kimelegedve, piától fűtve, egy szál hosszú ujjúban. Szóval köhögök, fáj a torkom és tele van az orrom, de semmigáz. Nem hagyja ezt az éjszakát elfelejteni az élet.

A lényeg, hogy Encinél jól éreztem magam. Kicsit olyan volt, mint visszatérni abba az időbe, amikor még nem volt az életem része az ital. Úristen kezdek úgy beszélni, mintha alkoholista lennék. Amúgy nem. Közel sem, de az után az este után hát kicsit fura dolgokat gondolok saját magamról ezzel kapcsolatban, de egyáltalán nem vagyok rászokva. Mármint, oké van hogy kívánom, de semmi sem történik. Nem adom meg magam : D

Na szóval Encivel olyan, mint visszatérni a múltba. És akkor pont az kellett nekem. Jobb nem is történhetett volna. Kigyógyultam, a dolgok már nem rendítenek meg, csak szimplán szarkasztikusan mosolygok ha az eszembe jutnak. Igazából jól éreztem magam. Néhány tényezőtől eltekintve jó volt. És igen, ezt is meg akartam tapasztalni. Meg még én sírtam ez után néhány bejegyzéssel ez előtt, erre most ki vagyok akadva hogy megkaptam. Megérdemlem. Pont.

Na szóval. Tomival is összefutottam, amikor Encivel a mekinél sorba álltunk. Megkérdezte megyek e a völgybe. Hát nem. ráadásul még szarul is vagyok. Meg vele amúgy sem mennék. Nem vagyok hülye... Legalábbis nem ennyire.

Réka is megkérdezte tegnap, amikor lent voltunk, hogy nekem nincs e kedvem majd megint elmenni bulizni, mert ő már úgy szeretne. Először fel se fogtam. Aztán megmondtam, hogy mivel anya majdnem kirakott itthonról,  azt hiszem erre nekem még nincs szükségem. Szeretnék itthon aludni. De erre azt mondja, hogy de ha minden oké lenne, akkor mennék e. És mit mondtam?... Igen. Mert amúgy tényleg. Eltekintve azoktól a bakiktól, hogy anya halálracsesztetett, és egyedül jöttünk haza, és majdnem ránkmászott egy csoport részeg, meg hasonlók, jó volt.

Jó volt.

És amúgy szeretnék még a völgybe is menni, csak nem most. Meg nem betegen. És legfőképpen nem Tomival. Szóval minden oké. Csak egyszerre kicsit sok volt a múltkor. De így visszatekintve még élveztem is. Csak most egy időre elég. Pár hónapra. Vagy egy évre. Vagy ahogy jön.

És most visszatérek a romantikus énemhez, aki olyan mélyen bujkál bennem, hogy szinte sosem tör itt a felszínre. Nos. Elolvastam a heti horoszkópom, aztán ugrándozva végig mentem a lakáson, és teli torokból ( már amennyi hangom van ) énekeltem, hogy "Szerelemhez nem kell szépség, szerelemhez nem kell ész... "

~Bulizás, társasági élet helyett inkább a munka frontján kell harcolnod, ha azt akarod, hogy elismerjenek, és némi pénz álljon a házhoz. Minden adott ahhoz, hogy találkozz azzal a személlyel, aki miatt azt mondod, ez már tuti, ez az, aki mindenben megfelel neked. Azért azt nem kéne elfelejteni, ha van valakid, akkor ezt nem nagy arccal kéne hangoztatnod mindenhol, mert olyan balhé lesz belőle, mint annak a rendje. Pénzügyekben a templom egere irigylésre méltó helyzetben van, hozzád képest.

Szóval találkozni fogunk. Wááá : ) Szuper.

Amúgy ma még megyek le Vivivel meg Rékával. Elvileg elmegyünk pizzázni meg ilyesmik. Most fogunk először találkozni a buli óta. Szóval kíváncsi vagyok. Már nem vagyok paprikás. Csak szeretnék nyugodt lenni. És ahhoz szükségem van rájuk. Ennyi.