Moments

Hihetetlen, hogy van egy kis szabadidőm. Mostanában megint úgy el vagyok havazva, hogy már-már ha akad egy kis időm magamra, nem tudom mit kezdjek vele. De most, hogy itt ülök a kedvenc zenéim társaságában a meleg szobában, miközben mellettem gőzölög a bögre forró kakaóm, gyűrögetem a kötött pulcsim és mosolygok a kiskutyám hálás pofájára, hogy végre mellém kucorodhat, úgy érzem szeretném megosztani ezt a pillanatot.
A mai napban sok olyan apró kis momentum volt, amik talán végiggondolva megmagyarázhatatlan módon töltöttek el jó érzéssel.
Amikor a reggeli buszon megállunk a lámpánál és elnézve a távolba a dombok mögött meglátom a halvány narancs égboltot és a félhold halvány rajzát. Amikor a reggel találkozik az éjszakával.
Aztán mikor a teremben a reluxán átszűrődő gyenge napsugár csíkokat fest a fehér falra.
Vagy hazafelé úton a bárányfelhők fölött meglátom az esthajnalcsillagot.
Ilyenkor szeretnék abban a pillanatban megmaradni. Kicsit tovább élvezni, mint ameddig tart. Simogatni a lelkem ezekkel a másodpercekkel. Mert ilyenkor úgy érzem, mintha valami különlegeset nyújtana át nekem a világ.
Valami elképesztő módon várom a karácsonyt. Talán minden évben így van, csak nem ilyen korán. Ismét szeretném, ha körbe lennék véve azokkal az édes pillanatokkal meg ételekkel, szeretettel... persze, nem mintha most nem kapnék ilyesmit, de annak az érzése... Valahogyan a levegőben van az összetartás és összetartozás. Mintha ahogy a csípős hideg miután befészkeli magát a kabátunk alá, valahogyan ezt a szeretettől túlfűtött érzést is belopná az ember szívébe.
Szeretnék ismét hajnalban, napfelkelte közben a világító karácsonyfa alatt ülni és olvasni a kedvenc könyvem, vagy becsomagolni az ajándékokat és közben arra gondolni, hogy milyen arcot fog vágni az, aki megkapja. Szeretnék a karácsonyi vásárba menni és forralt bort inni, meg azokat az ósdi dalokat hallgatni a főtéren. Csúszkálni a macskaköveken és pirospozsgás arccal hazaérni és átölelni a radiátort.
Valahogy most nem csak azért várom ezt az egészet, mert kapni akarok tőle valamit, mindössze szeretnék ott lenni és élvezni, hogy van. Hogy kicsit van idő ebben a rohanó világban arra, hogy szeressük a másikat.