mad world

Megtörténik az elképzelhetetlen másodszor is, a rák egy újabb embert vitt el.. A világ, az élet, a nézetek hirtelen mind elítélendőnek tűnnek számomra, igazságtalannak tűnik mindaz amiben élek, egy hatalmas látszatvilág, amiben elhitetik az emberekkel amit szeretnének, és valójában elképzelhetetlen dolgok történnek és folynak itt minden percben.
Másodszor ragad el a közelemből valakit, aki egyáltalán nem ezt érdemelte volna. Egy újabb célokkal és reményekkel, hittel teli embert ragadott el ez a kegyetlen világ, ennek a betegségnek a világa. Hirtelen a túlélés válik a legfontosabbá, az, hogy visszanyerjük azt, amit eddig egyértelműnek tekintettünk, az egészséget.. Ami nem csak az elvesztést hordozza magában, de attól a pillanattól kezdve, hogy kiderül, rengeteg fájdalmat, lemondást, nehézséget és válaszutakat is.. És mindezért az a tapasztalat és mindaz a tudás amit nyer az ember, nem kárpótol. Senkit sem kárpótol eléggé, főleg, ha ebben a küzdelemben az élet és a halál áll a mérleg két oldalán.
Nem szeretnék túl sokat írni erről, borzalmas témának gondolom, fájónak és érthetetlennek, hogy tizedel minket egy olyan betegség, amire méreg a gyógyír. Hiába keresem a megfelelő szavakat, most nem találom. A hír megdöbbent és elszomorít, a gondolataimat kitölti a fájdalom, az emlékek és a félelem. Ezek mindenhová beisszák magukat, és másra sem tudok gondolni, csak arra, hogy micsoda fájdalom és micsoda keserűség...
A lelkemben és a fejemben ordítanak a szavak, de képtelen vagyok őket leírni. Most egy kis időt szeretnék. Tisztázni magamban mindent és folytatni. Folytatni ugyanazzal a hittel ebben az érthetetlen világban, mint amilyen hittel és naivitással eddig tettem.
Ennek nem így kéne lennie. Nem lenne szabad.