freedom

Van néhány pillanat, amikor másra sem vágyom, csak hogy a betűk és a gondolataim közé meneküljek, el minden számomra értelmetlen zagyvaságtól, távol a valóságtól, az emberektől, a beszédtől. Amikor másra sem vágyom, csak hogy olyan világban lehessek, ahol nem fekete-fehér minden, ahol létezik a szürke és az egyéb kevert árnyalatok. Ahol addig és annyit vagyok önmagam és érzem biztonságban a lelkem, ameddig csak akarom. Távol ettől az őrült, rohanó világtól, kötelességektől, amiket túl nehéz teljesíteni, elvárásoktól, amikhez talán nem is vagyok elég erős.
Nyílhatna egy titkos ajtó, valahol egy rét közepén, ahol tündérek élnek és megannyi őrülten varázsos lény. És amikor az embernek elege van a zord világból és a zord tömegből, csak kinyitja, belép és önmaga lehet. Egy világ, ahol szabad lehetsz.
Mert itt talán sosem érezheted magad igazán szabadnak. A suli után ott a munka, itthon itt van a háztartás, a család is egyfajta kötél, az emberek is, az elvárások. Ha elutazol vissza kell térned, vagy ha gazdag vagy, akkor is adót kell fizetned és ha jó a munkahelyed, ott is meg kell felelni.
Egy olyan világra lenne szükség, ahol egy ideig szabadok lehetünk. Ahol őrültségeket tehetünk és nem szól ránk senki. Ahol bármikor énekelhetünk hangosan, nem fogják azt mondani, hogy hallgass el. Ahol akármilyen bénán táncolsz, dalra fakadnak neked a madarak. Ahol senki sem rángat fel a fűből csak mert sötétedik. Ahol nincsenek gyilkosságok, emberüldözések, nincs éhezés vagy rák. Ahol az ember egyszerűen kiélheti önmagát és a vágyait.

Bár jobban belegondolva, akkor talán már nem is szerezne olyan örömet, ha tudnánk, hogy nem múlandó. Meg egyáltalán: milyen szabadság az, ahonnan vissza kell térned?

Lennék madár, hogy szállhassak, amerre a szél akarja. Vagy ahová én szeretném. Inkább oda.