Egy csomag öröm

Szeretném megjegyezni, hogy annyira jól vagyok lakva, hogy majd' kipukkadok. Szóval szeretnék előre is elnézést kérni mindazokért a hibákért amiket ejtek, mert olyan fullasztó álmosság jött rám a jóllakottságtól, hogy alig látok ki a fejemből.
Nos elsőként is meg kell jegyeznem, hogy túléltük a világvégét és ezzel együtt az utolsó napot is a suliban megkoronázva a fenyőünneppel, amit most nagy mázlinkra pont a mi osztályunk csinált. A legkétségbeejtőbb az egészben az volt, hogy az előadás pillanatáig mindössze annyival voltunk vagy voltam tisztában, hogy fogunk egy dalt énekelni, egy bizonyos "Hóban ébred majd az ünnep..." címűt Csondor Katától. (Jelzem azóta már ha csak meghallom rosszul vagyok.) Szóval lényegében az előadás volt a főpróbánk, mert eléggé el voltunk havazva a tanulnivalókkal be kell vallani, és ez meg is látszott a műsoron. Már aki nem aludt el, az látta.
Szóval igen, eléggé borzasztóan sikerült, de hál' istennek túl vagyunk rajta, és boldog mondhatjuk, hogy nem a színpadon ért a világvége, bár amúgy sem ott ért volna, hanem közvetlenül az után, hogy véget ért a suli. És azért.. nos eléggé sok dolgot felvet az, ha elmondom, hogy konkrétan a buszmegállóban állva ért volna a vég, ha esetleg mégis eljön. Kicsit mérges lettem volna.
Mindezek után elöntött a boldogság, amikor ezen a pénteken még a lányokkal végre, amikor a harmadik buszról már nem csak leesett ember mikor megállt, hanem felfértünk a korlátra kenődve, bementünk a plázába és ittunk kávét, beszélgettünk, és egy évre előre betermeltem magamba annyi édességet azzal a somlóival a Boldizsárban, hogy azt hittem cukormérgezést kapok. De annyira jól esett végre érezni, hogy túl vagyok az egészen, nincs több hajtás, hogy végül is a kemény munkám elérte eredményét, mert olyan jegyeim születtek amilyeneket szerettem volna, és vár rám két hét kemény pihenés, egy boldog karácsony, fulladásig evés, nincs idegeskedés a munka miatt, hanem együtt van a család, fa díszítés és végre megkapom a laptopom amire már oly régóta vártam... Szóval tényleg. Szerintem még sosem vártam ennyire szünetet, mint most.
És valóban nagyon jól sikerült a karácsony. Mamáméknál voltunk és ahogy minden évben eddig, szeretetben megajándékoztuk egymást és együtt megvacsoráztunk. És nem volt veszekedés, panaszkodás, csak a boldogság meg az a különleges hangulat, ami ilyenkor eluralkodik.
Azon gondolkoztam tegnap este, amikor a kocsiban épp mamámékhoz tartottunk, hogy mindenkinek van egy szokása a karácsonnyal kapcsolatban. Ki hová megy, mikor díszíti a fát, kivel lesz, mikor ajándékoz. És milyen furcsa, hogy közben emberek lépnek be és ki a életünkből és ezzel változik a rutin is. Most már nem tudtam elképzelni, hogy teljes legyen a karácsonyom anélkül, hogy ne beszéltem volna a párommal. Ő is a "szerettem" úgymond, és bár minden a legjobban alakul és mindenki itt van és boldog vagyok, mégis ott van az, hogy hiányzik valaki, akivel még teljesebb lenne. Érdekes érzés. :)
És csodák csodája, most épp laptopról írok, nagyon furcsa ez a fajta kényelem, amit nyújt. Ma egész nap csak állítgattam meg felfedeztem... Ja meg ettem persze. Annyival másabb. Ez most már tényleg csak az én laptopom, én használom és azt és úgy teszek rá, amit és ahogy csak szeretnék. Tényleg nagyon hálás vagyok érte, és remélem ennek segítségével végre be tudom fejezni majd a regényem, kihasználhatom mindazokat a lehetőségeket, amiket nyújt.

Szeretnék mindenkinek itt is boldog és békés karácsonyt kívánni, sok-sok finom étellel, szeretettel és nevetéssel és kívánom, hogy mindenki lehessen ezeken a napokon kicsit mindazokkal, akikkel eddig nem volt lehetősége, vagy csak nagyon kevés. Hálát és sok pihenést az egész világnak.