2012!

Egy és fél óra múlva 2013-at írunk, és mivel végül itthon ülősre sikeredett ez a szilveszterem, úgy döntöttem, hogy most itt fogom kicsit átgondolni és összegezni ezt az évet.
Nos, ez volt eddigi életem legmozgalmasabb, legérdekesebb és igen, talán ki is merem jelenteni, hogy legjobb éve. És most ki is fejtem, ez van. :D

Egyrészt tavaly szilveszterkor voltam először házibuliban. Ami végül is egészen elfogadhatóra sikerült, de minden esetre jó kategóriába tartozott és hát mégis csak házibuli, kicsit úgy érzi az ember, hogy na. (Még ha nem is.) Ez után sajnos jött az a rész, hogy eltávolodtam Geritől, akiről úgy gondoltam, hogy elszakíthatatlan barátok lettünk. Mindkettőnkből kifolyólag alakultak így a dolgok, az érzéseket nem lehet irányítani és sajnos nem egyfelé terelt az élet. Most is jól el tudunk beszélgetni, de persze már a kanyarban sincsenek azok a dolgok, amik régen voltak. Majd nemsokkal később eljött a február és ezzel együtt a farsangi buli a suliban. Kedvem sem volt elmenni, de a lányokkal végül mégis ott kötöttem ki. Táncoltunk, táncoltunk és mikor már kezdtem volna élvezni láttam a fiút, akibe már három éve szerelmes voltam táncolni és csókolózni egy osztálytársammal. És közben a barátnőmet elrabolta mellőlem egy idegen fiú. Szóval egyedül álltam és néztem, ahogy összetöri a szívem a látvány. Nem akarom jobban kifejteni a dolgokat, a lényeg, hogy kikötöttem végül a fiú mellett, azt sem tudom hogyan, akivel egy hónapig egyáltalán nem beszéltem, akivel egyszer randiztunk és végül megbeszéltük, hogy ebből nem lesz semmi. (Jelzem, az eddigi egyetlen valódi randim volt, amire elhívtak.) És ettől a fiútól ott megkaptam életem első csókját, életem legrosszabb estéjén, és elkezdődött valami. Össze voltam zavarodva, a szemébe mondtam, hogy én nem akarok tőle semmit, ez csak megtörtént. Aztán pár hétre rá én kerestem fel őt, hogy ne haragudjon amiért így leráztam. És újra elhívott randira, és én mentem. Aztán három randi után, március első napján összejöttünk.
Június elsején elindultam Londonba, Párizsba, Brüsszelbe, Hollandiába... olyan helyekre jutottam el kilenc nap alatt, ahová sohasem hittem volna, hogy egyszer el fogok. Angol családnál éltem négy napot, kilenc napot töltöttem internet kapcsolat nélkül. (Igen, képes vagyok rá!) Életem legnagyobb élménye volt és sohasem felejtem el. És miután hazaértem, ugyanebben a hónapban el is költöztünk vidékre, városból faluba, bejárós lettem és megtanultam busszal közlekedni (ez nagy szó!). Életem első augusztus huszadikáját töltöttem el boldogan, mert párommal voltam, az Eger-patak hídján ültünk, mögöttünk a tömeggel, jégkását szürcsöltünk és néztük a tűzijátékot. És hülyeségeket csináltunk és szabadnak éreztem magam, fiatalnak és boldognak.
Aztán eljött a szeptember, elsején fél éve voltam együtt Istvánnal, és ezt meg is ünnepeltük egy hihetetlenül romantikus estével, amit szintén nem felejtek el soha. E mellett pedig elkezdtem a középiskola második osztályát. Megtanultam 5:40-kor kelni, kétszer buszozni mire odajutok a sulihoz, sietni a tömegben, és igen, megtanultam, hogy a buszon reggel nem létezik az udvariasság.
Végigszenvedtem ezt az előrehozott félév előtti hajtást a suliban, és igen, sikeresen túléltem, bár megtanultam a határaimat általa. És most jöjjön a legnagyobb szó.
Ez mindenkinek szól, aki halálosan szerelmes viszonzatlanul. Erről írni fogok egy külön bejegyzést, mert ez nem ilyen egyszerű, de a lényeg, hogy több mint három év után bevallottam az érzéseim, hogy miket éltem át, hogy mennyit változtatott rajtam.. És mindezzel egy új szakaszába léptem az életemnek. (Borzasztóan szeretném ezt most jobban kifejteni, de sajnos majd csak legközelebb...) A lényeg, hogy már mindketten tudjuk mi volt, már felfigyel rám, és mindketten tudjuk hogy miért, mégis, végre őszintén állítom csak egy a szívemnek nagyon kedves ismerősként tekintek rá, aki gyermekszerelem volt, de annak a legnagyobb őszinteségével.

És most itt állok. Mindjárt 17 éves vagyok és hálát érzek. Őszintén mindenért, ami történt velem. Készen állok erre az új évre, mert nem jött el a világvége.
Fogadalmakat akartam tenni, úgy mint két éve... de tavaly sem tettem és az volt életem legjobb éve. Most mindössze pár üzenetet szeretnék hagyni a 2013-beli énemnek. Tárt karokkal kell várni a kihívásokat, meg kell élni minden érzelmet. Sírni, ha fáj, de csinálni mert muszáj. És törekedni a boldogságra. A saját boldogságomra. Tenni érte és harcolni. Mert megérdemlem. Legyek nyitott és őszinte mint eddig, vagy még jobban. Ez az én életem, az én lelkem és az én utam. És mások ne befolyásoljanak, mert szabadnak születtem.
Csak ennyi. Legyek önmagam. :)

Legalább olyan boldog és mozgalmas új évet kívánok mindenkinek, mint amilyen ez volt most nekem!