Why is it confused?

Annyira fáradt vagyok. Leragad a szemem. De most megfogadtam, hogy nem fogok aludni, mert hétfő óta reggel felkelek háromnegyed hatkor, elmegyek suliba és hazaérve rendszerint olyan hulla vagyok, hogy állva elalszom. Mindig alszom két órát, és utána vagyok képes még némi érdemlegeset is elkövetni. Aztán este meg visszaüt, mert nem tudok elaludni, csak éjfél után. Aztán reggel megint korán kelek és így tovább. Ez valami ördögi kör, de borzasztó. Szóval most megmakacsolom magam és kibírom.

Még mindig gyűlölök buszozni, de már kezdem megtalálni a helyes menetrendet, amivel kevesebb emberi testrészt kell a hátamban elviselnem a buszon. Ráadásul ma volt nálunk az első tanítási nap, és rá kell hogy ébredjek, ki****ott sok könyvünk van, és annyira nehéz, hogy a válltáskámtól úgy megfájdult a vállam, hogy nem bírom felemelni a karom. Tavaly nem volt ennyi könyvünk a nyelvi előkészítő miatt, és most meg nem számítottam rá.
Annyira hiányzik még a nyár. Nem is csak a koránkelés miatt, hanem mert annyi szabadidőm volt és mindenkire szánhattam egy kicsit. A nyáron leginkább a párom volt az, aki foglalkozott velem, mások mindenki vagy nyaralt, vagy régi barátokkal találkozott, vagy beteg lett, vagy elutazott, vagy családot látogatott, vagy táborba ment. Érthető. A lényeg, hogy ez a nyaram arról szólt, hogy kapcsolatomat megerősítettem a párommal és tényleg a lehető legtöbb időt töltöttük egymással. És most, hogy hirtelen becsapódott a suli az életembe, és a szoros időbeosztás, tanulnivaló és fáradtság miatt jóval kevesebbet tudunk majd találkozni, nagyon elszomorít. Olyan szinten a mindennapjaim részévé vált, hogy ha nem látom, akkor alvással vagy egyéb nem fárasztó és kikapcsoló dolgokkal elfoglalom magam vagy ha találkozunk tényleg törődünk egymással és repül az idő, hogy nagyon hiányzik. Még akkor is, ha végül is minden nap összefutunk egyszer, vagy ha nem is találkozunk majd de látjuk egymást, vagy ha azt sem, akkor este tudunk beszélni egy órát. Ezen a héten próbáltam minden lehetőséget kihasználni vele, mert most még nem olyan feszített a tempó, nincs annyi anyag, van egy kis szabadidő, mert tudom, hogy ez után már nem így lesz. Hogy amikor nap végén hazaér majd, vagy jelen esetben a koliba, hulla fáradt lesz, és még házit ír, és örül majd hogy ágyba zuhanhat. Meg hát nekem is több lesz a tanulnivaló. Szóval nehéz évnek nézünk elébe, pedig lélekben még mindig tombol bennem a nyár.