Sundown

Mindjárt vége a nyárnak és én elvesztettem az időérzékem. De a fenébe is annyira jó érzés, amikor csak napról napra élsz, fogalmad sincs hanyadika van, de nem is érdekel, mert tudod hogy rengeteg időd van és azt csinálsz amit csak szeretnél. Rendben, nem mondom hogy lelkiismeret furdalás nélkül lustálkodhatsz és tétlenkedhetsz egész nap, mert amikor már pofátlanul sokáig csinálja az ember akkor azért rátör az érzés, hogy most egészen haszontalan.
A mostani volt a legjobb augusztus 20-ám, amire emlékszem. A párommal bementünk Egerbe, leültünk a patak szélén a hídra, lógattuk a lábunk és együtt néztük a tűzijátékot. Volt valamiféle olyan érzésem, hogy olyan rohadt fiatalok vagyunk és ez olyan jó így és soha ne nőjünk már fel. Szerettem volna még ott ülni a virágágyásban, egy hatalmas tömeggel mögöttünk, akik mind minket bámultak, szerettem volna örökké szürcsölni azt a borzasztó jégkását, félni, mert magasan voltunk, de pont ezért érezni hogy megvéd és fogja a derekam. Hülyeségeket akartam csinálni vele, amiket magamtól soha nem tennék meg, csak lenni, nevetni és sétálni egész éjszaka. Meghívott a cukrászdába, amit már évek óta nézegetek, de soha nem mentem be, mert nem úgy alakult. Olyan jó volt ott ülni a kertben, a fehér díszes székeken, enni azt az édes sütit este, táskák nélkül, mert mindketten hazamentünk együtt végre. Beszélgetni a csillagok alatt a langyos éjszakában és közben hallgatni azt a koncertet adó bandát, akikről megállapítottuk, hogy a számaikat valami holt nyelven írták, mert semmire sem hasonlít és semmit sem érteni belőle.

Tegnap este megünnepeltük L szülinapját, 16 lett. Elmentem vele a Ligetbe, de az az igazság hogy semmi kedvem nem volt az egészhez. Az eredeti nyolc emberből négyen maradtunk,én pedig a tavalyi élményeim alapján nem számítottam semmi jóra. Ráadásul a halott dédipapámmal álmodtam, sírva ébredtem és a buszmegállóban, amikor ajándékot vásároltam L-nek, egy pedofil kezdett fogdosni és bele sem merek gondolni meddig ment volna el, ha nem ül mellettem az a nő a padon. Nem hogy bulihangulatom, de az élethez sem sok hangulatom volt.
De végül is igazán kellemesen csalódtam. Ez a buli egészen kisimított belül, kitomboltam azt az ideget amit múlt héten megettem úgy minden miatt, ami körbevett. És így utólag visszanézve nagy marhaság lett volna kihagyni az egészet. Ráadásul rám lehet számítani. És ezt a képet fent is kell ám tartani. Ha kell, akkor olyan dolgokat kell tenni, amikhez semmi kedved. Aztán lehet, hogy végül pont ez húz ki abból a gödörből amibe beleestél.
Most kezdem megérteni azokat a gondolatokat, hogy a legértékesebb dolog az idő, és a legértékesebb a most, az a pillanat, amiben most vagyunk, mert ezeket a másodperceket már soha sem kaphatod vissza. És minden egyes szomorú perc, hatvan másodperc elvesztegetett boldogság. A mostban van a múlt a jelen és a jövő is. És minden rajtad múlik, hogy hogyan állsz hozzá. :)