boring weekdays and i got a little time to sleep

A mai napom? Kezdjük ott, hogy utolsó hét van. Egyszerűen annyira szomorú vagyok, hogy ilyen gyorsan sikerült lehúzni az összes energiám amit magamba szívtam az utazásomon. Annyira rossz, hogy ilyen könnyen befolyásolható a hangulatom. Mennyi ideig kéne egy másik országban lennem, hogy hazaérve legalább egy hónapig bírjam azzal az energiatöltettel, amit ott összegyűjtök? Olyan könnyű visszazuhanni a hétköznapokba. Minden annyira monoton.
A héten volt az utolsó órám irodalomból az energiavámpír tanárral. Megkért, hogy írjon mindenki pár mondatot erről az évről, az irodalom órákról, hogy mi tetszett, mi kevésbé. Nem tudom miért említettem meg benne Örkény Egyperceseit. Furcsa dolog. Hiába volt az egyik kedvenc tantárgyam tavaly is az irodalom, sosem jegyeztem meg verseket, költőket órákról. Most pedig már a blogomra pakolgattam fel őket. Ezek a novellák pedig annyira megfogtak. Az a groteszkség, ami mindet jellemzi, azok a fordulatok, amikre egyáltalán nem számítasz, de később órákig gondolkozol rajtuk.
Lényegében az egyik osztálytársamat sikerült ma megutálnom, így az utolsó héten. Persze, rendben, senki sem bírta eddig, és mindenki csak panaszkodott rá. Nekem személy szerint nem volt még okom, így egyszerűen csak elmentem a dolog mellett, de ma úgy felhúzott ok nélkül, hogy komolyan most már én sem hagyom annyiban. Fogja, bemegy rajzra és leül a helyemre. Ahol ülésrend van mellesleg. Jó rendben, kit izgat az, de én akkor is ott ültem év eleje óta. Odamentem, udvariasan elmagyaráztam neki, hogy az az én helyem, szeretnék leülni, és kérem hogy álljon fel, erre szépen beszól egy olyat, hogy 'Miért rá van írva a neved vagy mi? Már leültem, nem fogok felállni. Leszarom hová ülsz, nem kelek fel.' úúgy megpofoztam volna. Annyira szívesen.
Ezek után többször is megpróbáltam beszélni vele, de amilyen k*csög volt még szünetben sem állt fel, direkt, nehogy odaüljek. Rendben. Akkor háború.
Apropó a 300-at néztük rajzon. Rendesen kezdtem a végére rosszul lenni. Levágott fejek, spárta, vér és groteszk dolgok. Nem mondom, hogy rossz film, sőt engem érdekelne az eleje is, mert azt nem láttam, ugyanis akkor kezdték mikor Londonban voltam, így most csak az öldöklés ment, de valahogy nem az én törékeny lelki világomnak való. Majd ha egyszer lelkileg már felvérteztem magam, akkor megnézem.
Borzasztóan álmos vagyok. Ma rengeteget szenvedtem azzal, hogy végre kikeljek az ágyamból. És elhatároztam, hogy ma délután az alvás kap főszerepet. Szerintem nézem egy kicsit a tv-t és megengedem magamnak, hogy aludjak. Hm. Már ásítok is.