hello world

Írni akartam. Arról, hogy igazi angol fontot tartottam a kezemben, hogy anyutól megkaptam a régi leveleit a szerelmétől, és mindenféléről, amik lehet hogy apróságok, de ilyen kis cseresznyék az életem habos tortáján. Vagy valami ilyesmi.
Anyuval végre javult a viszonyom. Több dolognak is köszönhető, de kezdetnek talán a párommal való megnyílásomnak aztán V-nek, de legfőképp a pillanatnak, hogy akkor értelmesen ki tudtam fejezni magam. Nem mondom, hogy minden megoldódott, fogalmam sincs meddig fog tartani ez az állapot, de most szerintem mindent megteszek. Elmondtam neki azokat a dolgokat, amiket nem osztottam eddig meg vele, csak magamban elfojtottam, vagy másnak mondtam el, elmondtam mennyire fáj, hogy az életem legfontosabb részében, egyszerűen sehol sem volt, és hogy annyira ellaposodott a kapcsolatunk, hogy lakótársakként tekintettünk egymásra. Elmondtam neki a történetét, ahogy találkoztunk, és ahogy összejöttünk a barátommal, és ő is mesélt nekem. Rengeteg dolgot. És annyi dologról más volt a meglátásom, annak tükrében, hogy fogalmam sem volt a valóságról. Sosem beszélt nekem semmiről. És hirtelen már a kezemben tartottam az első szerelmével való levelezéseit. Le sem tudom írni, hogy milyen érzés egy 1991-es évekből való levelet a kezemben tartani, amit egy férfi írt az anyámnak, a szerelmének, és amit most én olvasok. A gyereke.
Olyan régóta vágytam már arra, hogy valami kis írásos részét megkapjam a múltjának, amiről annyira hangoztatja, hogy bárcsak én is abba a korba születtem volna. Eredetileg a naplójára vágytam, de az vagy elveszett, vagy kidobták, vagy nem is volt. Szóval lemondtam az egészről pár éve.
Mindegy, a lényeg hogy végre kicsit javult a kapcsolatunk, aminek igazán örülök. :)

Aztán mostanában ez a május elég borzasztó, például a nyakamon van a spanyol vizsga, amin elég valószínű hogy nem fogok valami remekül szerepelni. Najó nem, mindent beleadok stb. Átmegyek. Mindegy. Csak idegesít.
Aztán már csak három hét és jön a naaaagy utazás, London, Párizs meg minden. Már volt az osztálykirándulás is. Mindjárt vége van az évnek, én meg csak kapkodom a fejem, meg próbálom tartani a lépést, ami vagy sikerül... hát vagy nem.