Már két hónap sincs és elutazom Londonba. Itt hagyok mindent, és elmegyek kilenc napra, és ha úgy akarom senki sem találhat meg. Nem fognak telefonon zaklatni, nem lesznek kötelezettségeim, mint például akkor is leviszed a kutyát, el kell mosogatnod. Szabad leszek. Szabad egy másik országban. Annyira várom. Hogy kiszabaduljak ebből az Egernek nevezett kalitkából, a rám sózott feladatokból, a lenéző tekintetekből és kipróbáljak egy másik életet pár barátommal. Megismerjek egy másik kultúrát, beszéljek egy másik nyelvet, megismerjek más szokásokat, helyeket. Önálló leszek, kilenc napig csak magam, senki más, én veszem magamnak a kaját, én intézem hová megyek, önállóan felügyelek a dolgaimra, és szabad leszek. Mint egy madár. Egy szabad nő.
Ez a hetem olyan borzasztó volt. Annyi minden kiderült, annyi minden megrendített, annyi minden fájt, annyi dolog hiányzik. Néha jól esne csak úgy felülni egy vonatra, ami azt sem tudom hová visz, és csak menni, el, fogalmam sincs merre, csak el innen. Egyszerűen itt hagyni minden problémát és mindent, és csak tenni ami jól esik. Minden kockázat nélkül. De nem tehetem.Nem baj. Eljön még az is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése