legszívesebben beleüvölteném az összes dühömet egy barna papírzacskóba, csak félek, hogy visszakiabálna

A menstruáció csodákra képes.
Van az az egy hét, amikor előtte érzékenyebb vagy, és labilis. Engem végre ez kicsit megmozgatott. Ha csak pillanatokra is, de boldog voltam végre, másképp láttam a dolgokat, éreztem olyanokat és olyan intenzíven, ahogy egyébként nem. És jó, hogy egy érzelmi hullámvasút vagyok, és tudatában vagyok annak, hogy a jó után kegyetlenül rossz következik, de egyszerűen annyira jó érzés érezni azt, amikor annyira kívánsz valamit, annyira akarod, olyan mélyről jövő érzelmek törnek fel benned, annyira hihetetlenül vágysz arra a dologra, hogy képtelenség leírni. Hogy már csak az is hogy fantáziákat szősz a témáról euforikus érzésbe hoz. Hogy ilyenkor olyan mértékben képes elragadni a vágy, hogy semmi sem érdekel. Fel tudnék falni egy embert. Vagy kettőt.
Ha most lenne barátom, szerintem tönkretenném. Egyik pillanatban szét tudnám tépni, a másikban meg nevetek magamon, hogy tiszta hülye vagyok. Összevisszaság van bennem, de ebben a káoszban már nem érdekel semmi, csak hogy végre kicsit leszarok mindent, de komolyan.

Emlékeztető magamnak: GONDOLKOZZ ÉS NE CSINÁLJ MOST SEMMI VÉGLEGESET.!