Just say fuck and... and will not be right.

Annyira nyomorultul érzem magam. És ezt most már azért tudom ilyen biztosan, mert még suliban sem képes otthagyni ez a fullasztó, emésztő, idegesítő gondolat, érzés meg ez az egész ami hirtelen fejbe vágott. Pedig eddig ott nem tudnék olyan napot mondani, amikor szomorú voltam. Mindig volt valaki aki képes volt engem megmosolyogtatni, akivel nevethettem, aki feledtette velem, hogy egyébként a kedvem a béka feneke alatt se. Vagyis... ilyen kedvem ebben az iskolában még nem is volt.
A legijesztőbb dolog pedig hogy még a társasági életemet is kezdem feladni. Ma megvettem a jegyet a holnapi farsangi bulira, de egyszerűen annyira nincs erőm elmenni, hogy szerintem holnap valakinek eladom. Ma csak tettem mindent, ahogy tennem kellett, mentem ahová mennem kellett, de igazából nem éreztem semmit, csak azt hogy már mindjárt vége, már kibírom.
Olyan ideg, gyomorgörcs és ki nem mondott szavak vannak bennem, amik csak arra várnak, hogy kitörjenek. Csak attól félek, hogy ez rosszkor rossz emberrel esik meg, akkor az nem egykönnyen fog nekem megbocsátani, pedig nem ő lesz a hibás. Már az apró dolgok, mint például egy lopott novella, vagy ki nem mondott válasz egy feltett kérdésre, amit aztán valaki kimond helyettem és ő kap elismerést, vagy egy apró lenéző szó képes annyi haragot kelteni bennem, hogy nekimennék, vagy ha nem is magának az embernek, de a falnak biztosan. Olyan düh van bennem, hogy ha valakivel összetűzésem lenne, akkor biztos vagyok benne hogy kifordulnék önmagamból. Sőt szerintem már most sem vagyok önmagam. És jön a Valentin nap, ez meg csak még jobban felhúz, mindenki ezzel jön, mindenkinek én vagyok a szerelmi tanácsadója, közben meg valójában nincs egy olyan szerelmi élményem, amin ne nevetnének, hanem azt mondanák, hogy 'hú'.
Úgy érzem már suliban is inkább elkerülnek. Lehet, hogy ez valójában egyáltalán nem így van, de mintha valami időzített bomba lennék, amiről mindenki érzi hogy veszélyes. Fogalmam sincs. Vagy csak nagyobb szeretethiányom van mint általában... és ezzel együtt nem akarom, hogy sajnáljanak.

na most mondják, hogy nem vagyok nehéz eset.!