Felhúzott üvegfal mögött sír a magány

Néha úgy érzem a dolgok annyira kuszák bennem, hogy meg sem éri kimondani őket. Vagy egyáltalán megpróbálni. Nem mondom, hogy csak a fiúk bántanak engem. Lehet, hogy ez azért van mert előbb bántom én őket, mint fordítva. Fogalmam sincs. De félek, hogy ha mindenki így feladja, akkor lesz egyáltalán egyetlen ember, aki képes közel kerülni hozzám? Aki átmegy az utálatomon azért, hogy szeressem? Aki képes felfogni azt a zűrzavart, amit mindig érzek, ha valaki túl közel kerül hozzám? Aki képes elviselni azt a falat, amit hirtelen felhúzok magam körül? lesz valaki, aki át tudja ezt törni? ... Mert félek hogy nem. És akkor... Talán sosem leszek képes igazán szeretni...
A mai nap akkor is furcsa volt. Kezdve attól, hogy első órán megpillantottam I-t egy osztálytársam válla fölött, és megláttam, hogy pont engem figyel, egészen addig, hogy álltunk a suli mellett L-el és B-vel, ő meg úgy elment mellettem, mintha soha nem is ismertük volna egymást... Azért ez kicsit bántó. Még ha nem is érzek iránta semmit. Hogy valaki képes legyen ennyire haragudni rám, hogy még egy szia-t is megspórol előlem?! Ennyire gonosz vagyok? Ennyire? G is, mostanában örülök, ha néha rám köszön. Annyi minden változott, én meg csak kapkodom a fejem, hogy mit tettem, mi lett ez alatt a pár hónap alatt, ami mindent lerombolt, miket művelek én? Fel sem fogom, hogy mennyire bántom az embereket. Hogy ők azt látják, hogy közel engedem őket magamhoz, aztán meg eltaszítom. Mintha nem érdekelnének az érzéseik. Vagy mintha valami férfiéhes bolond nő lennék, aki ha megkap valakit, már nem is kell neki. Pedig annyira nem így van... Bárcsak értenék. Istenem, bárcsak értenék mi zajlik bennem. Mint ahogy egy vadász üldöz egy vadat, olyan ösztönösen menekülök. Félek érezni. Félek, hogy fájdalmat fognak okozni, hogy elveszítem őket, hogy sosem lesznek igazán velem.

Milyen egyszerű lehetett régen... Érdekházasságok. Ha nincsenek érzelmek, minden könnyebb. Ha elmúlik a szerelem, akkor nincs értelme semminek. Régen pedig volt. Ha a szerelemnek vége is, ott állt a család több lábon. Vagy a szerelem alapból fel sem merült. Hülyeség az egész. Nekem csak fájdalmat okoz. Legalábbis az elérése még csak azt okozott.