Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy
egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban
összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak.
Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így
van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte,
rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg
akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés
kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is
vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S
ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes
sérüléseket. -
Kun Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése