The dreams come true...almost.

Annyira utálom, amikor valamit meglátok, úgy érzem, hogy ez egy lehetséges jó út lenne, de aztán csak továbblépek rajta, várok, majd néhány nap múlva ráeszmélek, hogy igen, én ezt akarom, és kiderül, hogy már késő.

Gyűlölök lemaradni.

Mindig mondták nekem mindenhol, hogy te jó ég, annyira vékony vagy, milyen magas vagy, tiszta modell alkat. Ezeken olyan jót nevettem. Komolyan mondom eszembe se jutott, hogy modellkednem kéne. Pedig minden második ismerősöm azzal jött, hogy gondolkodom e rajta. Hát nem. Nem gondolkodtam.

Eleve ez a pálya, divat, kifutók meg fényképek... Az igen. Az vonz. Nagyon is. De egész végig nem a modell oldal érdekelt, hanem a másik vége, a tervezés. Rengeteg ruhát csináltam itthon, vagy pontosabban csak terveket. Volt egy egész mappányi ruhám, és imádtam ilyeneken agyalni. De arra, hogy ezek a ruhák rajtam lennének, és nekem kéne őket felvonultatni, az eszemben sem volt. Már csak azért sem, mert akkor minden szempár rád szegeződik, én pedig amúgy is lámpalázas vagyok. Vagy voltam. Az önbizalmam pedig épp azért, mert egyáltalán nem úgy néztem ki mint mások, sokkal magasabb voltam, és vékonyabb, nem éppen verdeste a plafont. Sőt...

Borzasztó sok problémám volt önmagammal, és nem hittem, hogy egyszer is képes leszek úgy tükörbe nézni, hogy azt mondom de jó most rajtam bármi is. Legszívesebben sírva fakadtam volna. Igen. Mások pedig csak mondták, hogy de nekem ott a helyem, oda pont ilyeneket keresnek.

A fodrászommal rengeteget beszélgetünk, anyának is régi barátnője, de akárhányszor összefutunk, már megszokta, hogy nem tőlem kérdezi, mert úgyis csak megmosolygom és azt mondom hogy "á, dehogy", hanem anyától, hogy járok e már modell iskolába...

Tényleg sosem gondolkodtam rajta, hogy meg kéne próbálnom. Sem önbizalmam nem volt hozzá, se kedvem. Féltem a reakcióktól...
Aztán most valamikor a suliban két, vagy három hete, minden kis asztalon szét volt szórva tömérdeknyi ugyanolyan szórólap, egy modelliskoláról. Senki sem vette túl komolyan, sőt szerintem ugyanannyi volt ott három hét után is, mint amikor odatették. Én sem hoztam haza egyet sem. Csak a nevét jegyeztem meg.

AngelFace.

Na nem mondom, hogy hú abban a pillanatban úgy éreztem, hogy ez valami hatalmas esély, és istenem tényleg meg kéne próbálnom. Átfutott az agyamon, hogy tényleg... nem lenne rossz. Itthon rákerestem a honlapra, néztem, hogy hol lesznek castingok, még csak nem is azért, hogy esetleg elmenjek, vagy bármi, csak kíváncsiságból. Belegondoltam, hogy talán tényleg kipróbálhatnám, végül is mit veszíthetek... aztán elsiklottam felette.

Mostanában olvastam megint Borcsa blogját, és írt egy bejegyzést, amiben azt mondta elmegy egy castingra. Már nagyon régóta szeretett volna modellkedni, de sosem volt mersze megpróbálni, hát most elmegy, mert hátha sikerül. És sikerült neki. Modellügynökség neve: AngelFace.

Először meglepődtem, aztán egyre többet gondolkodtam megint a dolgon. Talán ha akkor, abban a pillanatban azt mondom, hogy na, ha neki sikerült, talán nekem is, és elmegyek, akkor már modell lennék. Ki tudja. Vagy nem. Nem tudom.

A lényeg, hogy ma döbbentem rá igazán, hogy meg akarom próbálni. Hogy végül lehet, hogy ebbe fogok beleszeretni, ez lesz a hobbim... Mert nekem nincs hobbim. Se sport, se semmi más. Vannak dolgok, amiket szeretek, de egyiket sem csinálom rendszeresen. És úgy gondoltam, hogy mivel imádtam rajzolni, és kiskoromban a rajz elég fontos része volt az életemnek, mostanra viszont elveszett, hát újra megpróbálom, mert az boldoggá tett. És jelentkeztem rajzszakkörre. Mert miért ne.

Hátha a modellkedéssel is így van... Hogy meg kéne ragadni a lehetőségeket. Mert ha csak ülök egy helyben, akkor nem lesz szenvedélyem soha semmi.

Úgyhogy újra felmentem a honlapra, megnéztem, és kiderült, hogy az egri casting szerdán volt.

Nem keseredtem el, annyira nem volt számomra életbevágó a dolog... De arra elég volt, hogy rájöjjek, szeretném ezt megpróbálni. Tehát, ha újra lehetőség lesz, el fogok menni. Mert miért ne. Lehet hogy újra előtör belőlem az a megszállottság mint régen... Szóval küzdeni fogok. Ezért is.

A másik dolog pedig az éneklés... De ez meg már egészen más lapra tartozik. (:

Helli Szimonetta: Modell...

Hm. Nem is hangzik rosszul.. :D