nem is tudnám leírni, hogy mit érzek most. ürességet... fájdalmat... hiányt... nem tudom. reggel anya bejelentette, hogy éjszaka meghalt a dédipapám. te próbáltál már így iskolába menni? próbáltál már mosolyogni, amikor belül piszkosul fájt? próbáltad mindenkinek azt mondani, aki odajött, és kérdezte, hogy mi a baj kimondani, hogy: Semmi. ?! Borzalmas.
mert igenis. ennyire még sosem fájt semmi. elvesztettem. nincs többé. meghalt. és erre azt mondani, hogy semmi. ennél nagyobbat még sosem hazudtam senkinek. úgy érzem most tényleg vége. Valahol most örökre lehunyta a szemét, és valahol most egy újabb pont kerül fel az égre, amit mi emberek egyszerűen csak csillagnak nevezünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése