Megijeszt, hogy mennyire bírok kötődni egy olyan emberhez, akit szinte nem is ismerek.
ezt csak azért, mert kegyetlenül idevág... basszus, ma még csak nem is köszöntünk egymásnak... ez azért nem esett túl jól. a másik, hogy az énekkar miatt, meg a most szombati fellépés miatt, egész héten, az összes énekóránkat elvették. az egyetlen lehetőségemet, most mintha meglőtték volna. nuku. kampec. nyista.
komolyan... csak én vagyok az egyetlen olyan szerencsétlen ember a földön, aki képes úgy szeretni valakit, és úgy tagadni, hogy a srác még csak ne is sejtse? és hogy még az egyik barátnője se tudja? és hogy idővel pont annak a lánynak tetszen? ilyen lehetséges? ....
igen.
egyetlen ember van a földön, aki még így érez, és a közelemben van. Réka. találkoznunk kell. meg kell beszélnünk... erre el kezd esni az eső.
köszönöm. ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése