Az íróasztalnál ültem és eszeveszett gyorsasággal számolgattam , rajzolgattam.Próbáltam egy értetődő rajzot rajzolni biológiára de a gondolataim elkalandoztak. Csak nevettem a félhomályban firkálgatva ,oda se figyelve a házira.Az emberi testet kellet lerajzolni, kicsit undorodtam is tőle.De nem figyeltem rá , csak hangosan énekeltem és azt képzeltem én vagyok a színpadon.
A következő nap elindultam a biológia terem fele.Benyitottam, a tanárnő már bent volt.Szúrós tekintettel figyelt majd azt mondta mutassam be a rajzom.A kezébe adtam és imádkoztam ,hogy ne kapjon benne hibát.
De ő elnevette magát majd azt mondta hétfőre hozzak új rajzot.Picit csodálkoztam de bólintottam, hisz még magam sem tudtam mit találok a rajzomon. Leültem és végre a kezembe vettem, a szemeim kitágultak és a szám egy mosolyra húzódott.
A rajz tökéletes volt kivéve egy dolgot.A piros vonalat amely az összetört szervemnél kötött ki , és ez a szöveg állt mellette:
"A szívemhez vezető út,ha eddig nem találtad volna..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése