your life, your game

Most már biztosan állíthatom, hogy különleges vagyok. Tudod miért? Mert senkinek sincsenek olyan furcsa éjszakái mint nekem, nincsenek ilyen számmal rémálmokkal tűzdelt riadt ébredései, nincsenek olyan tapasztalatai mint nekem, nem élte át senki azt amit én, és senki sem szeretett úgy mint én. Senki sem csalódott, vagy talált rá a boldogságra úgy mint én, vagy esett szerelembe, vagy épp hasra. Senki nem költözött úgy mint én, vagy ment el világot látni, nem szűrte le ugyanazokat a tapasztalatokat, nem látja át a dolgokat úgy mint én, nem lát a lelkembe, nem ismer és nem tudja mit akarok igazán és mit nem. Senki sem tudja mi van bennem és mi az, amit ki fogok engedni magamból. Soha nem ismernek igazán. És soha, senki sem fogja tudni, hogy milyen hatással van rám egy-két dolog, hogy mit élek át általa. Senki sem tudja igazán mi mit jelent nekem, mi mennyire fontos vagy épp érdektelen számomra. Tudod mit? Egyedi vagyok. És a fenébe is, büszke vagyok magamra.

Mostanában valahogy kezdek átlátni ezen a szürke társadalomtömegen. Hirtelen már nem érzem annyira szórakoztatónak azokat a dolgokat, amiket eddig megszokásként mindig végig csináltam, mert be volt rögzülve. Valahogy ezekben a napokban megváltozott az elképzelésem a világról, mintha eddig valamiféle torz tükörben éltem volna. Mindenki játssza, amit játszani kell, amit várnak tőle, de valójában sosem adja ki magát igazán. Mindenki félti azt, aki ő maga belül, és talán soha nem fog igazán bízni senkiben. Tudhatják mi a kedvenc csokid, kajád vagy italod. Hogy milyen zenét hallgatsz, hogy milyen házban élsz vagy kik a barátaid... de mi van, ha nem is ezek a fontosak? Miért akarunk egy embert az alapján ismerni, hogy mikkel veszi körbe magát? Mi van ha magában egészen másra vágyik? Miért húzunk skatulyát mindenkire és várjuk el hogy úgy viselkedjen, ahogy eddig?
Miért nem képes az ember kitörni ebből az örök körforgásból, a hétköznapok unalmas rutinjából? A kérdés, hogy miért hagyod magad elnyomni? Miért érzed magad kevesebbnek? Mert neki több jutott maga köré? És benned mi van? Ő fel tud annyit mutatni magából, mint te a lelkedben? Miért nem akarod elfogadni, hogy egyedi vagy, egyetlen és megismételhetetlen? Miért nem szeretsz önmagad lenni?
Hidd el, Te vagy az életed főszereplője. És hiába állítasz mást a helyedre, akkor is Te maradsz.

És az eső meg a jég veri az ablakot, nyár van és megint felhők takarják a napot. ( De a felhők fölött mindig kék az ég...)