Vége a szeretetnek a boldogságnak? Azzal, hogy vége a karácsonynak és az ünnepeknek, amit a legjobban elvesztek az a meghittség, szeretet és türelem. Annyira hirtelen rántják vissza az embert a hétköznapok, hogy kifejezetten rosszul esik visszaülni a padba és megint hat órán keresztül hallgatni a monoton előadást és jegyzetelni. Ráadásul elromlott az alvókám. Nem tudok aludni, és bár leragad a szemem, az álommanók messzire elkerülnek.

Ma suli után elmentem fodrászhoz. Ez nálam mindig ilyen spontán ötlet, igazából meglátok egy képet és a fejembe veszem, hogy megvalósítom. Így lett a "nemsokára derékig érő" hajamból vállig érő. (Na nem mintha nem bánnék meg néhány ilyen elmeszüleményt...) Most igazából nem történt semmi abszurd, de mégis jól esett ott ülni a székben és várni az eredményt. Kicsit előjött bennem ez az 'új év, új én' érzés, miközben teljesen hülyeségnek gondolom. Ha valaki úgy érzi változnia kell, nem kell hogy megvárja egy újabb év kezdetét. De most mégis itt ülök az új kreációval a fejemen, ami eléggé tetszik, vagy mondjuk úgy rosszabbra számítottam.. Még érzem a hajápolók és mindenféle csodaszerek illatát. Azt a különlegeset, amit egy évben jó, ha kétszer érzek, csak és kizárólag fodrász után. És tudjátok mit? Nem is a haj a lényeg, hanem az érzés, hogy változtatok. Hogy végre teszek valamit.

Teljes mértékben érthetetlen.