Annyira álmos vagyok. Nem érdekel már semmi, csak az ágyam. Pihenni szeretnék, aludni, kikapcsolódni és nem foglalkozni semmivel. De holnap hiába van szombat, suliba kell menni. Aztán meg őszi szünet.Holnap írnánk angolból az egész tankönyvünkből lezáró dolgozatot, ma kezdtem el rá tanulni, mert most volt időm. Mostanában annyi dolgozatot írok, hogy hiába van meg bennem a szándék, hogy kicsit előre dolgozzak, egyszerűen annyira belefáradok már a másnapra való tanulásba is, hogy képtelen vagyok rá. Erre most a nyakamon van 20 unit, és a felét már elfelejtettem mert 9 hónapja tanultam. Ráadásul már annyira ki vagyok fáradva, hogy csak betűket látok, ha látok, és nem értem mit olvasok.
És körülbelül öt perce eljött az a pont, hogy azt mondtam, hogy elég. Nem érdekel. Fáradt vagyok, holnap délután már szünet lesz, itthon lehetek egy hétig, pihenhetek és bepótolhatom a régi találkozókat, amik elmaradtak, annyi időt töltök a párommal amennyit nem szégyenlek, és annyit alszom, amennyi csak jól esik. Nincsen semmi konkrét tervem a szünetre, nem várok pörgést és folyamatos programáradatot, csak pihenést, megnyugvást, holnap veszek egy új naplót, azt is elkezdem, adok időt magamnak hogy gondolkozzak, pihenek és megpróbálom rendbe tenni a lelkem. Ezt a szünetet szeretném egy rég nem látott ismerőssel: magammal tölteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése