Lassan két hete, hogy újra elindult a suli nevű gépezet és bár tavaly ilyenkor tele voltam elvárásokkal, izgalmakkal és örömmel, most ez eléggé lehanyatlott bennem. Nem azért, mintha nem örülnék, hogy oda járhatok ahová, és nem lennék ott boldog, de egyszerűen kicsinál ez a buszozós téma. Nagyon várom már, hogy mikor lesz belőle rutin, mert ez nagyon kimerítő. Megszenvedek vele nem kicsit.Újabb felfedezés, ami nem is felfedezés, mert már hetedik óta tudom: seggfej vagyok kémiából. Sőt, fej nélkül, mert azzal még talán lenne benne némi ész szerűség is. Nem hiszem el, hogy második óra van, ma veszünk anyagot először, az óra első tíz percében még minden oké, és a tizenegyedik percben átvált kínaira, én pedig elrepülök valami olyan helyre, ahol még a levegőt is másképp veszik. Egyszerűen úgy fel tud idegesíteni mostanság, ha valamit nem értek, hogy tényleg meglepő. Meg úgy alapjáraton is hamarabb kijövök a sodromból, mint egyébként. Nem érzem a ritmust, és semmit ami a sulival kapcsolatos, pedig nagyon szeretném. Valahogy minden megváltozott, én pedig olyan nehezen szokom meg, hogy néha már azt hiszem, sosem fogom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése