everyone has everything

Furcsa hogy mindannyian különlegesnek érezzük magunkat, pedig valójában mindenki ugyanarra vágyik. Minden lány vágyik egy srácra aki megváltoztatja az életét, feldobja az unalmas hétköznapokat, akihez odabújhat, aki ad neki egy kabátot ha fázik, átöleli csak úgy, megajándékozza csak szimplán szeretetből, aki megérti, csókolja, őrülten vágyik rá, kicsit talán még rossz fiú is, van benne veszély és szenvedély, és hogy csak neki megnyíljon és megmutassa az érzelmes oldalát. Mindannyian vágyunk egy társra, aki megért, akit hívhatunk ha baj van, akiről tudjuk hogy ránk gondol, akiben bízhatunk, akinek sírhatunk a vállán, kiélhetjük rajta a vágyainkat, együtt tapasztalhatunk vele. Mindenkinek van legalább egy ember az életében, aki megváltoztatta és ráébresztette dolgokra. Mindenki vesztett már el valakit, ért át tragédiát. Van egy igaz, vagy igaznak hitt barátja, mindenki csalódik legalább egy barátjában. Mindenkinek van egy célja, valami, amit mindennél jobban szeretne, amiért épp jár egy utat. Mindenkinek vannak rossz napjai, mindenki feladja legalább egyszer, aztán feláll a földről többször. Mindenki elhatározza az életében párszor, hogy megváltozik, mindenkinek van egy beteljesületlen, egy titkos, egy igaz, egy hazug és egy képzelt szerelme. Mindenki szeret, mindenki gyűlöl. Mindenki követett már el hibát életében legalább egyszer, és mindenki kért bocsánatot. Mindenki érez, és mindenki egy utat jár. Mégis mindenki más. Furcsa egy összetett világ ez.
Sokszor nem tudom megbecsülni azokat a dolgokat, amik körülvesznek. Hétköznapiak, számomra mindig elérhetőek, pedig értékesek. Ilyen akár egy pohár víz, vagy a környezet ahol élek, egy barát, társ. Annyi mindent tudunk már újrahasznosítani. Érzelmeket és hozzáállást miért nem?
Sosem tudhatod mit hoz a holnap.