Túl vagyok a spanyol vizsgán. Legalábbis a szóbeli részén. Holnap délután jön még az írásbeli, pénteken még egy reported speech témazáró, aztán jön a nyaralás. Lassan tényleg, mert már csak három hét van a suliból. Ha belegondolok, hogy tavaly ilyenkor mi volt, kiráz a hideg. Annyival másabb. Még ezzel a hülye spanyollal a nyakamon is ezerszer jobb.
Tegnap megtanultam a tíz tételt, csak öt órámba került egy tíz perces szünettel, de utána már tényleg nem izgultam miatta, mert tudtam hogy tudom. Agyilag viszont olyan lettem mint egy jól kifacsart rongy. Szó szerint minden pillanatban spanyol félmondatok, szavak, kifejezések jutottak az eszembe, saját magam agyára mentem. Olyan szinten leszívta az egész az összes energiám, hogy alig tudtam nyitva tartani a szemem. Aztán gondoltam egyet, és olyan fél kilenckor lementem sétálni. Fülhallgató, zene, és mentem. Fogalmam sem volt, hogy hová is szeretnék, igazából csak nagyokat lélegeztem a kora esti friss levegőből, és próbáltam kikapcsolódni. Aztán végigsétáltam egy csomó helyen, amik fontosak számomra, és eldöntöttem, hogy mindről csinálni fogok egy-egy képet. Telefonnal elkezdtem fotózgatni, a garázssort, a síneket, ahogy eljutunk a rétre, magát a rétet, a naplementét... Már majdnem sötét volt, amikor a rétre értem. Csak pár percig lehettem ott, de annyira felszabadított. Kiabáltam egy nagyot, kiadtam minden feszültséget, kicsit néztem ahogy megy le a nap, leültem a -végre- zöld fűbe, a szél kicsit megborzolta a hajam. Olyan nyugodt lettem utána.
Mosolyogtam, minden ami kellett a fejemben volt, és minden ami feszültséget keltett, akkor kiadtam magamból. Otthon lezuhanyoztam, hajat mostam, még lefekvés előtt egyszer elolvastam, és lefeküdtem aludni. Bár elég pocsékul aludtam, forgolódtam összevissza, nem is emlékszem, hogy egyszer is elaludtam volna, pedig igen, mert akkor nem lennék ilyen ébren, mint ahogy vagyok. Aztán reggel bementem suliba, nem nyitottam ki többet a füzetem, szépen kihúztam a familia-t amit kitaláltam, hogy el akarok mondani (agykontroll. hm.), elmondtam, és kérdezték, hogy szerintem milyen volt. Mondtam, hogy annak ellenére hogy izgultam szerintem egész szépen sikerült elmondanom. Az ő válaszuk csak annyi volt, hogy egyszerűen muy bien-ül sikerült. a 25-ből 22 pontot kaptam, megdicsértek hogy milyen szépen és összefüggően beszélek, hogy volt eleje és vége, volt tartalma, mindenre válaszoltam. És hogy csak így tovább.
Az igen.!
Óra után mindenki gratulált, a fél terem nekem szorított órán és értem izgult, annyira aranyosak voltak. Mindenki mondta hogy bárcsak neki is így menne, és így tudna beszélni. Néha csak néztek, hogy milyen összetett mondatokat mondtam, a felét sem értették, és hogy milyen szavakat használtam... Én pedig komolyan alig emlékszem magára a feleletre, nem azért mert annyira izgultam volna, jó persze volt bennem némi adrenalin, de... nem tudom. Tegnap annyit tanultam, és annyiszor mondtam el, hogy természetesnek tűnt, hogy így megy.
A lényeg hogy túl vagyok rajta, és büszke vagyok magamra! Az enyém eddig az egyik legjobb szóbeli volt spanyolból.
És nem csak spanyolból szerepelek szépen, hanem angolból is kiderült a felmérő eredménye. Ugyanazt írtuk meg, mint anno amikor csoportbeosztásokat csináltak. Szintfelmérő. Az év eleji az 40%-os lett, én voltam a második legrosszabb a csoportban, a mostani pedig 78%-os!! Majdnem dupláztam! Sőt. Az osztályfőnököm azt mondta, hogy tulajdonképpen valószínűleg meglenne a nyolcvan, mert az a két pont olyanon is elmehetett, amit egyébként tudnék, csak siettem, vagy izgultam.
Szóval éljen a nyelvi előkészítő, fejlődtem, nem is kicsit, mindjárt London, kilenc nap őrült angolozás és nevetés... Előtte pedig hosszú hétvége. Valószínűleg a párom is nálam alszik szombaton, aztán vasárnap pedig megyek Pünkösdi bálba, szép ruha meg minden, és áttáncolom az éjszakát Lilivel mulatósra, eszünk-iszunk és kiadjuk magunkból az összes feszültséget ami a héten ért minket.
Már csak két nap, és vége. Jön a pihenés, aztán nyári szünet, nem leszek többé gólya, jön a második, még több feladat, de most elégedett vagyok. Egyenlőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése