why

Mai nap top 10 kérdése, amikre nem tudok válaszolni:

• Mégis mi a fene történik
• Miért van rossz kedvem
• Miért olyan fura mindenki
• Miért irtózom a gondolattól hogy a szünetben bármit is csináljak
• Miért ülök itt, amikor odakint 32fok van
• Miért érzem magam egyedül
• Miért vagyok álmos, pedig 10 órát aludtam
• Miért nem áll sehogy a hajam (miért nézek ma ki ennyire szerencsétlenül bénán)
• Miért pont ma nem láttam a spongyabobot
• Miért pont ma kell hogy reggel kilenctől kezdve fúrjanak

 És mivel ezen kérdésekre nem nagyon találom a megoldást, úgy döntöttem hogy annyiban lesz hagyva. Majd elmúlik.
Igazából ami most felidegesít, az minden. Például hogy az anyám miért mászik most bele a monitoromba...


Mi van velem...

Még csak arra sem foghatom hogy fáradt vagyok, mert mitől lennék. Tegnap hamarabb feküdtem le aludni, mint általában suliidőben. Foghatnám arra, hogy kicsit lesokkoltak a reggel történtek, de ez sem rossz értelemben, én végül is mindennek örülök. (Bár a tegnapi beszélgetésem V-vel kicsit megingatott abban, hogy tényleg mindig mosolyognom kéne e. Sőt igazából megijeszt az a gondolat hogy elkezdek sírni és belemosolygok.) A tegnap történtek, meg a ma éjszaka történtek, meg a ma reggel megtudottak, és a hülye álmaim együtt jó úton haladnak hogy teljesen leszívják az életerőm, de semmi gond. Majd elmúlik. Ez is.
Találtam egy csomó hangfelvételt a telefonomon, a gólyabál éjszakájáról, ahol útközben összevissza nyögdécseltünk annyira fájt a lábunk a magassarkúban, repedt fazék hangú énekléseket, amiket gólyatáborban műveltünk, és 13 okot háromszor hogy miért is akarunk meghalni. Érdekes. Igazából ha valaki ellopná a telefonom, és megnézné meg meghallgatná a rajta lévő dolgokat, nem tudom elképzelni mit gondolna rólam. És az igazság az, hogy én ezekhez a kis hülyeségekhez kötődöm, és amikor véletlenül kitörlök egyet, egyszerűen olyan rossz érzés fog el, mintha részben kitöröltem volna az egyik emlékem.
Jövőhéten már osztálykirándulunk, meg jön minden hülyeség amit gyűjtőnéven csak májusként emlegetünk, aztán már hopp, itt is van London, meg Párizs, meg az utazás, és aztán az évzáró, amit mi csinálunk és már vége is. Ennyi volt a kilencedik. Meg a gólyalét.

Csessze meg de gyors minden.