ha lázas vagyok jobban rajzolok

Kibámulok az ablakomon, tócsák az utakon, sár és hótetem mindenhol, a nap pedig süt. A fa... A fűzfám kopasz, szomorú, magányos, virágtalan...

Kék az ég. Hogy lehet ilyen kék? Ki szeretnék menni, de mégsem. Nincsen egy darabka felhő sem az égen. Szeretném a tavaszt. Érezni, hogy hogy nincs vége. Meleget. Szeretném érezni a nap sugarait a bőrömön, szeretnék kipirulni a melegtől, csillogó szemmel állni a forró szélben ami borzolja a vörös hajam... Szeretnék szép lenni. Mosolygós, művészi, érzéki és tökéletes. Megfelelni. Én akarok lenni megint. Sehol sem jó. Csak álmodom. De még ott sem hagynak békén.
Soha többé nem akarok beszélni. Csak csendben figyelni a világot és várni.
Soha nem fogok szeretni. És soha nem engedek közel magamhoz senkit.