I live in happiness

Az ember azt gondolná, hogy 15 és fél évesen már nem szorul görcsbe a gyomra annak hallatára, hogy holnap karácsony. Hogy már nem izgatja fel, hogy reggel, mikor felébred egy olyan nap kezdődik, ami a szereteté, és ahol nem játszik már szerepet, és nem kell másra gondolni sem, csak a családra. Sőt, már az ajándékok sem tudják úgy felébreszteni a lelkesedést, mint kiskorában. Nos én mégis hajnalok hajnalán felébredtem, és bár már senki sem volt itthon, mert a családból mindenki dolgozott még délelőtt, én nem tudtam visszaaludni, és csak mosolyogva néztem mindenféle mesét, amiket már ezer éve nem láttam, mert lusta voltam felkelni. Aztán lazán becsomagoltam az ajándékokat, kedvesen elhelyeztem a fa alatt, ahogy a Jézuska is tenné, és elmentem készülődni. Olyan hamar magamra öltöttem a karácsonyi külsőt, hogy magam is meglepődtem rajta. Fél 11-kor már indulásra készen álltam. Rengeteg időm volt. Úgy éreztem magam, mint valami kis szorgos angyalka, és úgy is néztem ki. Meglepődtem saját magamon, amikor tükörbe néztem. A megszokott ruhák, smink és haj ellenére annyira sugárzott belőlem a boldogság, hogy egészen megszépültem. Na jó... azért nem :D
Valahogy ez a karácsonyom lett a legjobb amire emlékszem. Kifejezett indokot nem tudnék mondani, hogy miért. Csak összegezve, reggel arra ébredni, hogy esik a hó, és a házam előtti fa ágain fehér szél fut végig, szánkózó gyerekek kacagását hallani... Amiben eddig egész télen nem volt részem. A család is rendben volt, semmi veszekedés (ami egészen lenyűgözött, mellesleg), mindenki annyira el volt ragadtatva az ajándékoktól, és személy szerint én is, mert a nyomtató után, ami be volt ígérve, egyáltalán nem számítottam rá, hogy megkapom azt az Mp4-et, amire már hónap óta vágyom, és titokban gyűjteni is kezdtem rá, nem sok sikerrel. Ráadásul csupa olyan dolgot kaptam, amit tényleg használni tudok, és szükségem volt rá. Anya is egészen meglepett a szempillaspirállal, meg a tussal. Azt hittem rég elfelejtette. De nem is ez a lényeg. Nem az ajándékoktól voltam boldog, hanem hogy láttam, hogy figyelték, hogy miket mondtam, és tényleg megpróbáltak a kedvemben járni. Nem úgy mint egy évvel ez előtt. Összetartoztunk, és tényleg egymásra figyeltünk. Közösen díszítettük fel a fát, és minden napot együtt töltöttünk. És persze isteni dolgokat ettem, ne is említsem... :)
Anyával is javult a viszonyom ez alatt a pár nap alatt, és úgy érzem, hogy a családban minden rendben, ami igazán nagy súlyt vesz le a vállamról. Szenteste csak ültem az ablakomban, mosolyogtam, és néztem a hópelyheket. Ahogy gyűlnek, és arra az egy napra különlegessé tették a pillanatot. És másnapra már el is múlt minden. Mintha tényleg csak egy röpke csodafoszlány csusszant volna a napjaimba, és egy nap erejéig mindent elfelejthettem, ami esetleg rossz volt. Nem zaklatott senki telefonokkal és találkozókkal, nem voltam elhavazva az üzenetek között, és nem foglalkoztam semmivel, csak velük. A családommal.
Egy szóval minden tökéletes volt. Ahogy mostanában minden, mióta elkezdtem a szeptembert a középiskolámban. A Neumann tényleg valóra váltotta az álmaim, és bár ez elég csöpögősen hangzik, tényleg igaz. Mindent megkaptam, amiben eddig nem lehetett részem és csak álmodtam róla. Bizonyíték erre az is, hogy mióta oda járok, egyszer sem volt migrénem. Hihetetlen.
De visszatérve a karácsonyomhoz. Tegnap este kikapcsoltam mindent a szobámban, és órákig csak ültem az ablakban és néztem a sötétséget, fülemben az új zenelejátszómmal, rajta az összes kedvenc számommal, és csak engedtem, hogy cikázzanak a gondolataim, hogy ejtsek néhány könnycseppet, hogy ok nélkül sírhassak csak azért, mert minden olyan jó. Következmények nélkül.
Összefoglalva: Minden pillanat, amit ez a karácsony adott nekem, örökre megmarad, és bár kicsi a családom, annyi szeretetet kaptam tőlük ebben a pár napban, amit talán sosem tudok viszonozni. Elraktározom ezt jó mélyen magamban, és ha bármilyen ünnepem is brutálisan borzasztóra sikerülne, mint általában, majd ez eszembe jut, és csal egy kis mosolyt az arcomra. Hogy megmaradhassak az a lány, aki akkor is mosolyog, ha összedől a világ. (:

U.I.: ANNYIRA BOLDOG VAGYOK!