Ma egész nap lustálkodtam. Úgy értem reggel felébredtem, bekapcsoltam az MTV-t, és épp a Kínos ment, amiből még egy csomó részt nem láttam, de mindig is meg akartam nézni. Aztán leragadtam. Maraton volt, körülbelül 15 résszel egymás után. És végignéztem. Háromkor még pizsamában kaptam a szám elé a kezem, hogy Jenna rájött, hogy az anyjától kapta a levelet. Vagyis sejtette. Egyébként elég furán jönnek ki a dolgok. Nem hiszem el, hogy a pasi, akivel eddig együtt akart lenni, végül csak lefektette egy csomószor, és végül a lány összejön a legjobb barátjával. Valahogy nagyobb happy end-re vágytam. Bár így sem rossz. De azért ott van az a rossz szájíz, hogy lehetett volna boldogabb.
Na de visszatérve a karácsonyhoz, még nem jött meg az a nagy életérzés, nem csapott meg a szeretet, meg semmi nyáladzás. És ez kicsit megijeszt. Mert én mindig szívvel-lélekkel készültem az ilyenekre. Most meg mintha kivájtak volna belülről. Nem túl kellemes.
I-vel nem sokat beszéltem azóta. Valahogy az az érzésem, hogy magyarázkodnom kéne neki, de egyszerűen nincs kedvem. Valami azt súgja belülről, hogy valamit elrontottam és bunkó voltam, márpedig a lelkiismeretem mindig is megteszi a maga kis dolgát. Szóval lehet hogy tartozom neki néhány válasszal, de nem jövök rá mivel. Mit mondhatnék? Bocs, hogy kopár sivatag vagyok?... Kicsit nem venne komolyan. Na mindegy. Egyenlőre hagyom, hagy folyjanak a medrükben a dolgok. Ha meg kitörne a dagály majd megfulladok. Éljünk a pillanatnak. Random elv. Vagy inkább leszarom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése