Shelter

Na. Gimis vagyok. Ma egy hónapja. Hu. Oké.
Nem mintha olyan nagy dolog lenne. Legalábbis nem érzem annak. Egyszerűen most csak élvezek mindent, és próbálom a jó oldalt észrevenni mindenben. És igazából tök boldog vagyok. Nem hiányolok semmit az életemből, jelenleg úgy érzem minden jó ahogy van, ne is változzon. Na persze, vannak kisebb dolgok, amiken szívesen átlépnék, vagy elfelejteném őket, de úgy gondolom most már, hogy ezek annyira nem fontosak. Úgy érzem, hogy mindennek van oka, mind a pozitív dolgoknak, mind a negatívaknak. Amiért egy időben szenvedek, az utána könnyebbség lesz. Ahová sodor a sors, akár rendezvény, tábor, verseny, vagy társaság, még ha rosszul is érzem magam, az utána mindig vonz valamit. Úgy gondolom, hogy történnie kell az ember életében dolgoknak, amik akkor nem tetszenek, hogy utána megtapasztalhasd annak a vonzataként akár a jót is. Sokkal egyszerbűbb elviselni és elfogadni a dolgokat ezzel a tudattal, és nem görcsölni, hogy ez most miért történt úgy ahogy történt. Ki tudja mit hoz a holnap. Talán egy lehetőséget, ami utána megváltoztatja az életed. Kapj minden alkalmon, ami adódik, bármivel kapcsolatban. Így lesz izgalmas az egész, és így tudsz majd olyan élményekkel és tapasztalatokkal beszámolni a barátaidnak, vagy felnőtt korodban a gyerekeidnek, amik igazán érdekesek.
Úgy vagyok vele, hogy mindenki tegye azt, amire úgy érzi, hogy abban a pillanatban szüksége van. Nem mondom, hogy a mának kell élni, mert ez egy idő után kivitelezhetetlen, de meg kell próbálni mindig élvezni azt, ami épp előtted van. Mindig meg kell próbálni kihozni a legjobbat abból, ami körülötted történik. Mindig úgy kell hazaérned, és ágyba bújnod, hogy ezért a napért érdemes volt felkelni. Vagy, ha úgy érzed, hogy nem is, akkor is gondold végig, és rá fogsz jönni, hogy ha azt a napot nem úgy csinálod, ahogy csináltad, akár bakikkal, akár azok nélkül, vagy akár szomorúan, akkor most megint nem ott tartanál, ahol akkor éppen. Mindig jön valami, igen, ez normális. De, ha nem jönne, nem lennének igaz barátaink, emberek, akik segítőkészek, vagy mély, komoly beszélgetések, sőt igazi érzelmek sem. Jó minden úgy, ahogy van. De most tényleg.

Eljött az október, és még mindig nincs ősz. Mintha nem akarna véget érni a nyár, vagy a nap küzdene a felhők ellen. Nincsenek lehullott falevelek, maximum gesztenyefáról van pár gesztenye, a mogyorókat már összeszedték, nem esik az eső, nap közben meleg van, mindössze reggel érzi azt az ember, hogy hoppá, már egy hónapja ősz van. Reggel mindig úgy indulok el itthonról, hogy most egész nap fázni fogok, és úgy megyek haza, hogy egy szál póló, és melegem van. És igen, mindig nyavalygok az időjárás miatt, tavaly az volt a bajom, hogy olyan volt, mintha vonalzóval húzták volna a nyarat, egyik napról, a másikra lecsökkent a hőmérséklet, eső áztatta az utcákat, és többet nem bújt elő a nap. Most mintha a boldogság harcolna a halállal. Mintha nem hagyná, hogy eluralkodjon. Csak reggel.
Az ég tiszta kék, a felhők ugyanúgy úsznak, mindössze este kicsit rózsaszínűbbek, jelezve, hogy reggel hideg lesz,  a nap ugyanúgy nyugszik, és ugyanúgy kel, minden ugyan olyan. Mintha megállt volna az idő.
Szeretnék egy vihart, felhőket, szeretnék most esőt, vészjóslóan alacsonyan repülő madarakat, költöző fecskéket, vagy lehullott leveleket. Szeretnék megnyugvást. Szeretnék én is picit "meghalni". Persze nem szó szerint. Semmi problémám nincs. Csak egyszerűen már pihenni akar a belsőm. Annyit tomboltam a nyáron. Annyi minden történt. Annyi minden megváltozott. Szeretnék csak úgy elmélázni csöndesen a dolgokon, szeretnék esőt nézni, szeretnék benne sétálni, szeretnék pocsolyákba ugrálni... Hiányzik a melankolikus hangulat, mint tavaly, meg a problémáim azzal, hogy "na ma milyen cipőt vegyek fel, mert fogalmam sincs milyen lesz az idő". Szeretnék kiszámíthatatlanul szeszélyes időjárást, amikor csak úgy öt perc alatt elborulhat az ég, és négy napig eshet. Szeretnék havat. Már most. És már most eszembe jut a gondolat, hogy milyen megnyugtató a karácsony.
Túl akarok lépni a nyáron végre. Meg lezárni.

Újra vörösre fogom festetni a hajam hamarosan. Nem nagyon érdekel mások véleménye, nekem tetszik, jól érzem vele magam, a többi meg nem zavar. Szeretni így is lehet. :)

Erről a képről meg a gólyatábor jut eszembe.