Lehetsz boldog és szomorú...

Ma olyan átlagos napom volt. Átlagosan felkeltem, félálomban elcsúsztam a kövön, bebotorkáltam a fürdőbe, összeszedtem magam, és visszavonultam a sötét szobámba. Sötét, mert amikor felkelek, már eljött az az idő, hogy sötét van. Mit nekem napfény ugyebár.
Első órám tulajdonképpen mondhatjuk, hogy nem volt, mert legalább a háromnegyed részét a folyosón töltöttük a földön.

Egész nap rajta járt az eszem egy hülye álom miatt, és már megint nem hagy nyugodni. Mindig ez van. Amikor azt hiszem túl vagyok az egészen és nem érdekel már, akkor hopp vele álmodok. Hülye a fantáziám.

Az izomlázzal teljes 20 körös futkorászós tesi után élni alig volt kedvem, de azért még sikerült lehúzni a dupla infóval Bodolainénál. Ez az a jellegzetes: " Ennél rosszabb már nem lehet..." Bumm neki.

Ma szerettem volna beszélgetni Vivivel, de nem nagyon ért rám... Pedig elvileg neki is lenne mit mondania, amivel a telefonban eléggé meg is ijesztett, de mindegy. Majd csak beszélünk. Valamikor biztos.

Annnnnnyira fáradt vagyok... Tejóéég. Le is fekszem szerintem aludni egyet. Nincs hangulatom semmihez.