Örülök. Végül is eléggé meg vagyok elégedve ezzel a nappal. Bár alig aludtam, és korán kellett kelni, és iskola volt, azért mégis ez a szeptember 1, fel sem érhetett mondjuk a tavalyival. Örülök, mert nem szakadt meg a nyár, örülök, mert időben beértem suliba, örülök, mert túl vagyok egy angol felmérőn, és örülök, mert a sulihoz fűzött elvárásaim és reményeim igazolódtak. Szóval ha úgy vesszük, minden rendben volt. Úgy éreztem magam, mint egy elfoglalt gimis a mindennapokban, még az utcán is másképp jártam, anélkül, hogy tudatos lett volna. Az első napon több önbizalommal mentem végig a megszokott úton, és sokkal jobban éreztem magam. Kellemes meglepetés volt a suliban, hogy nem csak a nyílt napon ment zene a szünetekben, hanem most élőben is, és a hangulat talán még jobb volt, mint nyílt napon. Valahogy mintha egy nagy buli lenne az egész. Sőt meghívtak valami klubba facebookon, hogy ott lehet kérni számot, ami a szünetben bömböljön a folyosón. Ez úgy elfeledtette velem, hogy feszült vagyok, vagy hogy fura az egész. A zene egyszerűen csak odaillett és kész. :)
Mondjuk van egy olyan érzésem, hogy sosem fogom megszokni, hogy a földszinten két emeletről, ahol egy emeleten annyi a gyerek, mint a régen az egész sulimban volt, mindenki lefelé, és Téged néz. Kicsit frusztrál. De majd megszokom. Geri is azt mondta, hogy már megszokta... (komolyan Gerivel vagyok a legjobban jóba fiúk közül a suliból. Pedig 12-es, és ez valószínűleg teljesen nemnormális. Bár én hol is voltam valaha normális?!) Jól éreztem magam. És bár megírtuk azt az angol felmérőt, és valami iszonyat pocsék lett, igazából nem érdekel. És most foghatná az ember a fejét, hogy ó ez a lány aztán jól meg fogja szívni, ha ennyire nem foglalkozik a tanulással, de ez alapján a teszt alapján csoportok jönnek létre. És ha a legbénábba kerülök, akkor legalább megtanulhatom az alapokat is. Mert így, ezzel a tudással nem vagyok benne biztos, hogy képes lennék harmadikban letenni egy középfokút. Meg spanyolból is középfokút. Lehetetlen. Szóval mondhatni arra hajtottam, hogy újrakezdő csoportba kerüljek. Holnap derülnek ki az eredmények, hát kíváncsi leszek. Fejlődni még mindig tudok, de nincs kedvem egy tökjó csoportban a legbénább lenni. Inkább rossz csoportban legyek kiváló.Megkaptuk az órarendet is. Egész héten nem lesz más óránk csak nyelv. És ennek örülök. legalább rá tudok koncentrálni. 10 óra angol, 6 óra spanyol egy héten, ezek pedig bontva társalgás és nyelvtan órákra. Ezen kívül felfedeztem néhány informatikát, és három tesit. (3 TESIT!!!) Valamint lesz egymás után két óra önismeretünk is, ami nem tudom mit takar, de valószínűleg érdekes lesz. Még a végén rájövök ki vagyok...
Reggel mikor elindultam, egy csomószor eszembe jutott, hogy Á majd ekkor meg ekkor fog beérni, de durva lenne, ha összefutnánk, bla bla bla, agonizáltam egy sort, aztán jót röhögtem magamon. Szép lassan besétáltam újdonsült gimnáziumomba, és amikor beléptem a fehér műanyag üveges ajtón, megláttam, hogy szemben velem, pont ő jön. Elmorogtam magamban egy 'hát ez nem lehet igaz'-t, és lehajtott fejjel begyorsítottam, és elhúztam előtte. ( sűrű csuklások közepette, ugyanis reggel valaki rohadtul emlegetett. )Mindegy. Egész nap feltűnt mindenhol, pedig azt hittem, hogy 1200 gyerek tömegében csak elveszik valahol, de persze nem veszett.
Ez a négy év nehezebb lesz mint először gondoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése