Már csak egy nap.

Kezdenek visszatérni a régi hétköznapok, azok az idők amik mindig rutinban teltek... Bár most már az sem lesz ugyan az. Holnap van az évnyitó kettőtől, nem tudom mit is várjak igazából, most valahogy egészen más lesz minden. Bár nem sokkal leszek messzebb az eddigi életemtől, azért mégis ég és föld lesz a kettő. Már nincs az, hogy utolsó év együtt, már nincs az, hogy ki kell használni a pillanatot. Minden elmúlt. Most csak az a lényeg, hogy jól kezdd el. Vagy majd kialakul.
Csütörtökön már iskola, új osztálytársakkal, új tanárokkal, új termekkel, káosszal meg minden... Kicsit félek tőle :D De biztos nem vagyok egyedül ezzel. Ilyen egészséges izgalom van bennem. És kivételesen várom a sulit. Azt hiszem ez nyolc évvel ez előtt volt utoljára. Furcsa érzés :D
Tegnap találkoztam Vivivel, ő is elmesélte mi volt a gólyatáborban, meg én is mondtam az élménybeszámolót. Aztán csak az elköszönésnél tudatosult bennem, hogy most már nem együtt fogjuk kezdeni az évet. Nem lesz mellettem meg semmi. Bár ez nem baj, de kicsit van bennem valami hiányérzet. nem lesznek ott a megszokott emberek, meg semmit. Fúú, még mindig nem fogtam fel igazán, hogy nem ugyanoda megyek vissza :D
Éés csütörtöktől már hivatalosan is gimis leszek :)
( ahh mindenhová, minden mondatnál úgy akarom kezdeni, hogy furcsa... nem is jut eszembe más szó. )
Szóval már csak egy nap.
Csak egy.