hunyt pillák alatt végtelen csillagködök, s a lelkek mind keringő üstökösök...

Az utóbbi időben elkezdtem értékelni az egészség szó értelmét. Nem tudom, mikor voltam utoljára ilyen rosszul. Vagy... hát lehet, hogy mindig ezt mondom, ma gondolkodtam is rajta, hogy melyik a rosszabb, ha fáj a hasad, fáj a torkod, fáj a füled, vagy fáj a fogad. A külső horzsolások, vagy a vírusos betegségek. Melyik a könnyebben átvészelhető? Vagy az még rosszabb, amikor az elméddel van baj?

Ha át kéne segítened az úton egy tolókocsis személyt, akinek nincs lába, vagy egy magában beszélő, előremeredt tekintetű embert, melyiknek segítenél? Melyikhez mernél odamenni, hogy segíts? ... Én nem tudom.

Egyébként hétfőn eléggé rosszul éreztem magam. Nem aludtam maximum egy-két órát éjszaka, és valami keringett bennem, ami nem volt normális. Húzott az ágy, fáradt voltam, és fájtak a végtagjaim. Azt hittem, hogy csak azért, mert nem aludtam rendesen. De amikor egy erős kávé után is elaludtam, már biztos voltam benne, hogy ez nem normális.
Hazaérve első gondolatom az volt, hogy megmérem van e lázam. Nos 37,8 , ez még nem láz, de rossz előjel. Estére teljesen kikészültem. Nem ment fentebb a lázam, de mindenem fájt, és csak feküdni tudtam. Leragadtak a szemhéjaim, mégis csak felületesen álmodtam. Jöttek a gondolatok, forogtak a fejemben, szövődtek tovább, egész égboltot képeztek az agyamban, mégis érzékeltem mindent a valóságból. Nem tudom igazán, hogy 'hol' is voltam ekkor. Nem álmodtam, de nem is voltam ébren. Mégis, nem pihentem ki magam. Talán még fáradtabb voltam reggel, mint amikor lefeküdtem este.
6kor arra pattant ki a szemem, hogy mindjárt elhányom magam. Pisti néhány perccel ez előtt hallottam, hogy elment, én pedig azt hittem anya volt. Próbálok mindig nyugodt maradni ilyenkor, de mindig úgy érzem, hogy egyedül nem tudok túl lenni ilyen dolgokon. Így azt akartam tenni, hogy odafutok a bejárathoz és szólok neki, hogy ne menjen el, mert rosszul vagyok. Csakhogy amint felálltam megszédültem.
Nem sok mindenre emlékszem, csak hogy már az ajtónál jártam, a kilincsen volt a kezem, amikor egyszerűen összecsuklott alattam a lábam. Próbáltam megkapaszkodni valamiben, de egyszerűen a kezeim is cserben hagytak. Arra tértem magamhoz, hogy hatalmasat csapódott a fejem a zongorámba, majdnem magamra rántottam a széket is. Alig láttam, megpróbáltam összeszedni magam, és az ágyamhoz menni, hogy felhívjam anyát mobilról, hogy valami nagyon nem stimmel. Körülbelül úgy láttam, mintha éjszaka lenne. Ugrált előttem minden, fel sem bírtam állni, de már nem is kockáztattam. Biztos voltam benne, hogy nem bírnám el saját magam. Nekidőltöttem a fejem az ágyamnak, és a földön fekve tárcsáztam anyát.

Ki volt kapcsolva.

Kétségbeestem. Most már tudom, hogy nem volt okom aggodalomra, de én sosem voltam az az ájulós típus Életemben ezen kívül mindössze egyszer ájultam el az orvosnál, de az sem volt nagy ügy. Ez viszont annál ijesztőbb. Nem tudtam kimenni az ajtón. Sőt... felállni sem tudtam. Igazából azt sem tudtam, hogy élek e még.
Csak arra emlékszem, hogy az órára pillantottam, és rájöttem, hogy még csak hat óra négy perc van, anya pedig a másik szobában feltehetően alszik. Kiabáltam neki.
Amikor belépett a szobába sosem felejtem milyen rémült arcot vágott. Nem tudom hogyan, de felkapart a földről, a lábaim azonban még mindig nem akartak engedelmeskedni. Nem tudom mikor, de útközben a mosdó felé újra elájultam.

Amikor az orvosnál történt az ájulás, az még rendesen élmény volt nekem. Szinte tisztán emlékszem, hogy valami lóval 'álmodtam', és furcsa volt arra ébredni, hogy körülállnak, és próbálnak élesztgetni. Nem tudom. Ez engem lenyűgözött.
A mostani ellenben inkább megijesztett. Nem egyszerű ájulás volt. Nagyon bevertem a fejem...

Szóval arra keltem, hogy fekszem a fürdőszoba padlóján, valószínűleg amikor összeestem felborítottam a szennyes kosarat is, így arra támaszkodtam, anya vízzel locsolt, én meg még mindig alig láttam.Össze-vissza éreztem mindent. Kétségbeesést, fájdalmat, zavart, hányingert, azt sem tudtam mi történt. Anya nekitámasztott a falnak, hozott vagy három pohár vizet, alig tértem magamhoz.
Azt hiszem ez volt az egyik legijesztőbb része ennek az egész betegségnek.
Azóta voltunk orvosnál is, de éjszaka is rosszul vagyok, megy a hasam, minden bajom van. Amikor azt hinném, hogy kezdek belőle kijönni, mindig jön valami hervasztó dolog. Szóval ennyi. Most diétán vagyok, fogytam egy csomót, ki vagyok merülve... igazából már nem érdekel. tényleg. csak szeretném látni Vivit, Á-t, Rékát, a napot, a nyarat.... Még annyi erőm se volt, hogy ide leüljek és írjak. Most is mindjárt visszafekszem. : |

Na, de az élet megy tovább : ) Már alig van pár nap/hét a gólyatáborig, szóval kíváncsi leszek : D Tovább olvastam a Shivert, tervelgetek, pihenek ilyenek, és nemérdekel. Úgy vagyok vele, hogy ha beledöglök, akkor beledöglök. De nem hagyom magam : D Most tényleg csak a mának élek, és azt próbálom túlélni.
De van jó oldala is a dolognak!! : )) Mivel nem lehetek egyedül, amiért elájulhatok vagy ilyesmi, ezért mindig anyával voltam. Javult a viszonyunk, össze vagyunk zárva, és most sokszor beszélgetünk. Lehet, hogy azért lettem beteg, hogy ez a dolog rendbejöjjön... Csak próbálok pozitív oldalról vizsgálni.
Hát, majd lesz ahogy lesz.
Bye.

P.S.: ma végre vámpírnaplók. már nincs egy jó filmem, mert nagy betegségemben az összeset megnéztem...