Annyira vágyok most a tenger közelgségére, mint a levegőre. Hogy csak odaálljak, és hullámok mossák a lábamat. Csak hallani az édes hangját, azt a morajt, ami utánozhatatlan. Ahogy csobbanásokkal törik meg a sziklák a hullámokat. Kavicsokat és kagylókat keresgélni össze-vissza, amíg teljesen be nem sötétedik, aztán csak ülni a parton, és hallgatózni. A sötétben nem látni semmit, még a horizont is összefonódik az éggel, és csak ülsz és mosolyogsz.
Tengert akarok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése