Can you hear my heart?..

Érzek most mindenfélét. Egyszerűen legszívesebben leírnék mindent csak ilyen piszkozatszerűen, de szöszmötölni szeretnék. Hogy vegyen el az időmből, és ne teljen olyan lassan és magányosan.
Mindig is tudni akartam, hogy milyen volt apa, sőt meg is akartam ismerni, de azt hiszem, most hogy mindent megtudtam, már inkább csak sikítanék és addig ráznám a fejem, amíg el nem tűnik belőle. Nem akarom tudni. Nem akarom ismerni. Nem akarom, hogy az apám legyen. Se azt, hogy az anyám az anyám. Se a családomat, semmit...
Másoknak miért olyan egyszerű? Feltehetném a kérdést, hogy miért pont én, de nem akarom. Azt hiszem mindent megadtak nekem, amit csak tudtak, de mégsem pótolhatnak egy embert... Mégsem tehetik meg nem történtté azt, ami megtörtént. Nem akarom tudni a múltamat, és nem akarom elhinni, hogy ez nem egy tündérmese. Az én világomban, az én fantáziámmal, az én képzeletemmel sokkal szebb volt. Most durva, könyörtelen, és fájdalmas. De a lényegen nem változtat. Nincs apám.
Elképzelni sem tudtam volna, hogy min ment keresztül anya, sem azt, hogy az apám, sem a család többi tagját, nekem mindig is megfejthetetlen kérdés volt a papám és az anyám közötti viharos viszony, és mindig is úgy gondoltam, hogy azok a rémtörténetek velünk nem történhetnek meg. De sajnos igen. És lehet, hogy anya ezért nem beszélt róla. Mert TUDTA, hogy beleőrülnék és nagyon fájna. És nem is mondta el. Soha.

Nem akarom ide leírni, hogy mi volt, sőt semmit ezzel kapcsolatban, mert talán nem is tudnám. El akarom felejteni. Valahol még gyűlöltem is az apámat, és anyát tartottam a követendő példának. De a mai napon ez valahogy megszűnt. Elkezdtem sajnálni az apám, aki elhagyott 15 éve, és elkezdtem utálni az anyámat, aki egyszerűen amiben csak lehetett rosszul döntött.

Nem érdekel.

Csak ezt hajtogatom, de egyszerűen nem tudom kiűzni a fejemből ezt a rengeteg mindent, és ki akarom beszélni magamból, de nem akarom megosztani senkivel. Ma már annyit sírtam... istenem annyit sírtam. Nem akarok.
A legfájdalmasabb, hogy nekem is szinte ugyanazok a lépéseim, mint amiket anya elkövetett. Nem akarom ezt átélni. Nem akarom én is ezt. Nekem céljaim vannak, amiket meg akarok élni.
Nem tudom mi van.
Ma egész nap ezek után csak tettem amit tettem, nem igazán foglalkoztattak a dolgok, innentől átértékelődött bennem még az is, hogy csak annyit elmondjak e anyának, amennyit eddig elmondtam. Egyszerűen minden megváltozott. Olyan mintha reggel még otthon lettem volna, aztán most meg mintha azt se tudnám mi az az otthon. Nem bírom én ezt. A múlt képes a legjobban összetörni, amire nem is számítanál...