A másik jó dolog a mai nap folyamán, hogy Marika néni is, mintha megpróbált volna normálisan viselkedni velünk a tegnapiak ellenére... Mondjuk ez nem nagyon vall rá, szóval majd egy rosszabbik napján megbosszulja, de hát mindegy. Élvezzük ami most van. Aztán ennyi.
Kedvességével együtt járt az is, hogy lezárta a jegyeinket.
Everyone!! 4-ES LETTEM MATEKBÓL !!! *-*
Boldog vagyok, bár azt azért nem hagyta ki, hogy megjegyezze, a Najmanban még nagy gondjaim lesznek a matekkal... Hát... most erre mit mondjak? ... Tudom.
Aztán még az udvaron voltunk, ott még beszéltünk Ági nénivel a meglepetés miatt a búcsúórában, aztán kaja, go home, és kiborítottam a szekrényem. Kerestem a ruhát, amiben pincérkedhetek. Aztán jött Enci, aztán Dórival is összefutottunk, bementünk a suliba, ott volt Petra, Julcsi meg Barbi... Elhülyéskedtünk, bár akkor még úgy éreztem, hogy hülye vagyok, hogy jelentkeztem... Kicsit rosszul éreztem magam. De nem sokkal később, amikor jöttek a tanárok, meg mindenki leült, mi meg majd meghaltunk úgy féltünk, hogy eltaknyolunk a frissen felmosott ebédlőben a tányérokkal, akkor ez az egész megváltozott. Először is a Konyhafőnök utasított mindenkit, hogy mit csináljon, de amúgy jófej volt... Nos én csak tányérokra számítottam. De persze az első feladatunk az volt, hogy pezsgővel a kezünkben rohangáljunk az asztalok között, és kérdezgessük, hogy: - Tölthetek egy kis pezsgőt?
Itt már azzal is baj volt, hogy nehogy melléöntsem, valakire vagy valamire öntsem, túl sokat öntsek, vagy ne is öntsek... Istenem...
Nos... Én azt hittem, hogy erre csak két választ lehet adni: igen vagy nem. De tévedtem. Az első ember ugyanis nem válaszolt, hanem megbombázott egy keresztkérdéssel: - Ez milyen?
Nos... Körülbelül ledermedtem, aztán óvatos 'nem tudom' nyöszörgések mellett forgattam az üveget, amíg meg nem találtam, hogy: édes, fehér.
Számolni akartam hány poharat töltök meg, de aztán valahol a huszadiknál feladtam... De nem öntöttem ki : D
Andi néni szó szerint paparazzónak képzelte magát, és meghatározatlan időközönként kiugrott egy oszlop mögül, és csak annyit vettünk észre, hogy katt, és vaku.
Aztán jöttek a főételek... Julcsival megbeszéltük, hogy ketten viszünk egy tányért : D De persze aztán nem így történt. Egyszerre képes voltam kettőt is vinni úgy, hogy nem buktam fel magamban! Remek vagyok.
Viszont nem gondoltam volna, hogy ennyi kérdés lehet egy kis pincérkedéssel kapcsolatban... Például, honnan tudod, hogy a terem másik végében van még egy asztal, ahová már vittek ki kaját, de kimaradt egy ember?... Szóval... Elég idegesítő azt figyelni, hogy ki az aki rág, meg ki az, aki nem. Vagy továbbítani azt az ezer kérést, amivel bombáznak, például, hogy ' vegetáriánus nincs?', vagy 'kérhetném mártás nélkül?', 'hoznál még nekem pezsgőt?' és társai. Egyszerre.
Aztán jöttek a sütik, egyre többet bénáztunk, de komolyan már csak nevetni bírtunk : D Végül mi is kaptunk egy-egy adagot a főételből, ami mellesleg ezerszer jobb mint a menzakaja... Pedig ugyanazok csinálják o.o De még mindig nem az igazi. Aztán volt egy kis sütibalhénk is, de végül is hatan kaptunk két sütit : D Segáz, mi elosztottunk. Pontosabban én : ))
Mindegy, a lényeg, hogy a végén már annyira jól éreztem magam, hogy simán maradtam volna még. Komolyan. Még Barbival is. Julcsival meg már rendesen barátnők vagyunk. Wáóó : DD
Tegnap este megnéztem a Vámpírnaplók 21 és 22.-részét, és csak potyogtak a könnyeim, és nem érdekelt... és ... istenem azt látni kell *-*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése