Búcsúbalhé.

Remek. Nos igen, elérkezett az utolsó hét, ami több szempontból is utolsó, de ezt nem sorolom, mert már eleget szajkóztam. De nálunk ugye ez sem megy normálisan. Vagy legalábbis nem túl pozitív, amik történnek.

Ma ugye ügyeletesek voltunk, ez még oké is, bár ebben is voltak némi félreértések a csütörtöki nappal kapcsolatban, hogy lehet, hogy nem a hétfő az utolsó ügyeletesi napunk, de aztán a kavarások végére kiderült, hogy de. Igen, ez volt az utolsó. Kis 2.a-s gyermekeimet itt kell hagynom : )

Aztán első két órában végig a búcsúóra és a ballagás volt a téma, megbeszéltük, próbáltunk, ilyesmik. Aztán jött a matek. Az ember azt gondolná, hogy ha nincs tábla a teremben, és utolsó hét van, akkor kimegyünk az udvarra, vagy legalábbis maximum beszélgetünk. Na nem. Kiosztották a témazárókat, ami nekem 3alá lett némi jóindulattal, és mindenki fel volt háborodva. Marika néni egyébként sem volt valami hejj de optimista vagyok hangulatban, mi meg aztán végleg felbasztuk az agyát.
Nem tudom pontosan, hogy mi volt, mert ki volt adva a feladat, és nem éppen az osztályban folyó eseményeket figyeltem, hanem az anyagot, hogy valamit felfogjak, mielőtt visszakérdezi, erre a következő pillanatban csak annyit hallok, hogy Marika néni kiabál, hadonászik, feláll, Donátot kiviszi a teremből, és mindenki értetlenül bámul. Na, hát amit megtudtam, az az, hogy Donát valami olyasmit motyogott be, hogy : Ez hülye. - mire Marika néni felháborodva kirángatta őt, a teremből.
Oké, ez persze amúgy sem lenne normális, de most kifejezetten rossz volt. Ráadásul mondom, Marika néninek amúgy sem volt túl jó napja, ahogy elnéztem, nemhogy ezek után.
Óra végéig dolgoztunk, aztán nyelvtan.

Bementünk a terembe, mindenki leült, Andi néni meg szól, hogy a lányok menjenek az igazgatóiba. Most nem tudom miért, de nekem rögtön a kihagyott énekkari próba jutott az eszembe, bár ennek nem sok esélye volt, mert a nemtagozatos lányok is velünk jöttek. Sőt, az a-sok is...
Beérve, az igazgató azzal fogadott bennünket, hogy holnap, azaz kedden, lenne egy kis munka. TANÁROKNAK KÉNE FELSZOLGÁLNI ÉTELT, ÉS JÓ LENNE, HA OLYAN RUHÁBA JÖNNÉNK, MINT A PINCÉREK...
Magyarul: Ingyen pincéreket keresünk, négy-öt lányt.
Ne kérdezzétek miért jelentkeztem. Lehet, hogy az győzött meg, hogy ha marad süti, meg kaja, az ingyen a miénk, tehát annyit falunk, amennyit akarunk. Meg amúgy is jó buli lesz. Jön Enci is, Petra, Julcsi... Szóval csak nem lesz olyan rossz.... Remélem.

Aztán visszatérve a terembe teljes letargia fogadott, mindenki csendben lapít a padján, mint valami mészárláskor, vagy tudomisén. Andi néni félig könnyezve taglalta, hogy Marika néni sírva ment be a tanáriba, és hogy nem hajlandó eljönni a búcsúóránkra. Alias: Andi néni kiakadt, és talán jogosan is, de azért nemhogy csak Donátot büntette volna, nem... Az egész osztály nem csinálhatja meg a búcsúórát!! Vagyis megint kik szívnak a legnagyobbat?! A lányok.
Na most nem tudom mit várt, persze ellenünk nem tett semmit, csak a fiúkat mondta, hogy miket művelnek, meg, hogy mennyire semmibe veszik az erőfeszítéseit, és hogy feláldozza az óráit, ők pedig ilyen dolgokkal hálálják meg... Nos volt benne igazság, én nem mondom. De az biztos, hogy ha Donátot akarja büntetni, vagy a fiúkat, akkor nem azt kéne csinálni, hogy amit hetekig csináltunk búcsúórát, előadás előtt három nappal lemondani. Mert most nem tudom mit várt, hogy mi lányok majd körülvesszük Donátot, és jól megverjük, esetleg kiközösítjük, de... DE NEM! Azzal mégis mi lenne jobb mostmár?

Aztán mindezek után, Andi néni elkezdte lezárni a jegyeket a naplóban... / Nekem még KELL EGY JEGY!!! O.O / , erre kért ceruzát Liningertől... Endre meg csak annyit nyög be: - Még ceruzája sincs...
Na mondanom sem kell, Andi néni ezt hallotta. Kiakadt, de nem ordibált. Egyszerűen odahívta Endrét maga elé, mire a srác levágta a táskáját a földre, aztán beszéltek, és végül elküldte az igazgatóhoz.

Gyönyörű...

Szóval most úgy állunk, mintha semmit sem tettünk volna eddig. És nem az lesz, hogy ez meg ez miatt, hanem csak úgy fognak emlegetni, hogy: Az a nyolcadik bé....

*még négy nap...