Sunshine *-*

 

most amúgy jó kedvem van... igaz, hogy szerda van, hogy két dolgozatot írtunk ma, és majd ketté szakad a derekam, annyira fáj... nem baj.. boldog vagyok. lehet, hogy az egésznek az oka egyedül csak a napsütés, de mindegy is. örülök...

furcsa ezt leírni. azt hiszem ide eddig még mindig csak panaszkodtam, és az a maradék olvasóm aki volt is, már rég elpártolt tőlem... úgy éreztem, hogy valahogy semmi sincs rendben, és a néhány héttel ezelőtti optimizmusom és életkedvem mintha elfújta volna a szél. nem csak az ennek az oka, hogy meghalt a dédipapám ( de talán a nagy része ez ), hanem hogy a suliban is csak a folyamatos bántások mennek. a búcsúórával kapcsolatban például eddig szinte mindent amit mi ketten Vivivel megcsináltunk, szétszedték, és valami unalmas versekkel, amiket egymásról kellett írni, ezekkel tömködték tele. sírni azt fognak a tanárok... csak nem épp amiatt mert meghatottak...

ideges vagyok e miatt az egész miatt, pedig már eldöntöttem, hogy kicsit sem fog érdekelni. mert igen, az építő kritikát mindig szívesen fogadom, mert úgy legalább látom, hogy ki mit képzelt el. persze nem lehet mindenkinek ugyan az az ötlete. ez így van. de azokkal a beszólásokkal, hogy: - Ez szar! - mégis mit kezdjünk? ... mindegy. majd ők megcsinálják. leégünk, elballagok, aztán elfelejtem. talán kegyetlen, de amit ők csinálnak velünk az is. ( kivéve egyes embereket )

a tanáraink nagy része jelenleg minden mozdulatunkat árgus szemekkel figyeli, és csak azt várják, hogy valamit hibázzunk, amit aztán fel lehet írni arra a hosszú listára, aminek a címe: A 8.b baklövései
azt hittem, hogy most ez a pár hónap már nyugodtam el fog telni a félév után, és mindenki csak arra fog koncentrálni, hogy felelevenítsük az emlékeket... erre most még rosszabb mint év elején...

én tényleg törekedtem arra, hogy ebben az évben még olyanokkal is összebarátkozzak, akikhez eddig egy szót sem szóltam. és amikor úgy éreztem, hogy igen, most végre minden rendben, akkor pár hete elkezdett minden lefelé borulni. a suli, a családom, a szerelmek... nem is tudom, hogy hirtelen mi lett mindennel, de körülbelül ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a felhő eltakarja a napot. és sötét van.

Tegnap óta úgy fáj a derekam, hogy nem bírok leülni, hajolni, lépcsőzni, semmit. az olyan apró dolgok, mint felkelni az ágyból, felvenni a cipőt, vagy fogat mosni, szinte lehetetlenségnek bizonyulnak. ma az egész napot végigszenvedtem a suliban... nem volt kellemes.

tegnap délután lementem Vivivel egy jobbik pillanatomban, amikor a jégaku kicsit enyhített a fájdalmamon, és elmentünk a hányatóra. beszélgettünk lényegében mindenről, de legjobban a búcsúóráról... furcsa ez, mert körülbelül akkor került szóba utoljára, amikor ketten megcsináltuk. vannak más gondjaink is... de a végén azt hiszem arra jutottunk, hogy mi megtettük amit lehetett, és egy köszönömöt nem dobtak felénk, tehát... akkor miről is beszélünk? ...

aztán lejött még Réka is, vele is beszélgettünk arról a lányról.. aa...  Nyam Nyam Gyuláról... : D meg úgy elvoltunk.. kimnetünk a DGF-re is, ahol kiderült, hogy van egy kutyaiskola... o.o hogymieztegyévignemvettükészre. aztán hazakotródtunk tanulni a másnap írandó két dolgozatra... -.-  fájdalom.

amúgy ma kiderült, hogy na, mégsem kell pénteken suliba mennünk, és nem kell vinni igazolást sem : )) vagyis van egy plusz napom... wáháá : D

jó pár napja nem tudok már rendesen aludni, és nem bírom eldönteni, hogy mért... vagy a front miatt, vagy a telihold miatt, vagy egyszerűen csak én nem vagyok normális... szerintetek? ...

*nagyon fáradt vagyok.