Már itt van minden a nyakunkon... Megint...

hétfő van. megint. fujj*

Andi néni most nincs a suliban, ezért reggel amikor bementem, mert ügyeletesek voltunk, még senki sem volt ott!! komolyan. még az ügyeletes parancsnok is elkésett!! és senki sem szólt semmit. én is elkéshettem volna. vagy legalábbis jobban, nem csak öt percet.

volt iskolagyűlés, kicsit furán éreztem magam, mert nagyon ritkán van, de mindegy is.

Mariann néni 'letámadott' minket az ebédlőben, és megkérdezte, hogy hogy halad a búcsúóra... na a vége az lett, hogy azt mondta, hogy bátorítsuk fel a többieket, szigorúan, keményen álljunk eléjük, és mondjuk meg, hogy nincs semmi nem akarom, vagy én kiszállok, meg kell csinálni.
Dóri megelőzött. töri órán kiállt az osztály elé, és elmondott egy szónoklatot, ami senkit sem hatott meg. kb mindenki beszélgetett és társai. de ő egyszerűen nem tud meggyőzni senkit. még a rohadt iskolaújságot sem tudja eladni. meg kellett volna várni, hogy mi elmondhassuk... mindegy.

kiderült, hogy az osztálykirándulás a Demjéni fürdőben lesz, két napos, és sátorozni fogunk. én várom. de az osztály fiúi közül egy csomóan nem akarnak eljönni, mert Andi néni ott lesz... az osztályfőnökünk.. ti értetek ezt? komolyan sokan semmiben sem akarnak benne lenni. de ott nem az osztályfőnök a lényeg, hanem az, hogy a nyolcadik még így utoljára találkozzon, és kiélvezzünk minden pillanatot, amit még együtt töltünk. ez lesz az utolsó emlékünk... ezt nem kéne elrontani... ( már ha a búcsúóra úgyis gyötrelem lesz... )

ma ballagási dalokat is énekeltünk. egyre jobban érzem, hogy közeledik a nagy nap, amikor hirtelen mindennek vége szakad, és talán sokakat soha többé nem fogok látni. az a-sok már megkapták a tablókat is, ma elkezdték osztogatni... jaj annyira fura. nem is gondoltam, hogy ez az egész ilyen 'nyomasztó' lesz. de egyszerűen nem tudom elmondani milyen érzés ez. talán inkább át kell élni.

ma bioszon elkezdett dörögni az ég, és jégeső volt... reggel meg meg lehetett fulladni a melegtől.

*globálisfelmelegedés?!