Annyira vártam már. Borzasztóan rettentően elmondhatatlanul. Ma volt az első nap, hogy a suliba felvettem a rövid gatyám. Tudom, nem nagy dolog, de olyan jó érzés végre igazán érezni, hogy meleg van. Egy életre megutáltam a telet. Komolyan.
Ma kiosztották nekünk is a tablókat. Hát én akkorát csalódtam... Olyan csúnya lett istenem!! Akárhogy nézem, egyszerűen nem én vagyok. Sem a mosoly, sem a szem, sem az haj... Semmi sem az enyém! Mintha agyonretusáltak volna. ( és lehet, hogy így is van ) De még a beállás is rossz. Annyira hülyén érzem magam... Azt hittem ez egy pozitív rész lesz majd a csöppnyi életemnek, de tessék, olyan mintha nem is én néznék vissza a képről. Vagy igen, de valami borzasztó hülyén.
Már elkezdtem ma írogatni pár embernek, és még hátra van egy csomó, de legszívesebben nem adnék. Nem azért, hogy felejtsenek el, csak mert annyira rossz lett, hogy ne így emlékezzenek már majd rám! : S Annyira nem tetszik, hogy ajj.
Holnap ilyen országos mérést írunk. De már ez sem érdekel. Komolyan tavaly előtt annyit készültünk rá... Most meg asszem egyszer ha szóba került. Érdekes. Na nem mintha baj lenne, jegyet úgysem kapunk majd rá...
Mindegy. A hülye búcsúóra már tényleg kezd az agyamra menni. Még azt sem hagyják, hogy normálisan ne foglalkozzak vele. Úgy esnek nekünk a tanárok, mintha tényleg semmi sem csináltunk volna. De basszus de! Én mindent megtettem. Mások helyett sajnos dönteni, megtanulni, előadni nem tudom! ... csak nem értem, hogy akkor miért mi vagyunk a hibásak.
De már tényleg úgy vagyok vele, hogy mindent eltűrök. Igazán nem érdekel. Csak azzal foglalkozom, hogy még bő két hét, és túl leszünk mindenen. És itt a nyár, és mindent ott hagyok, és mindent újra kezdek, és Hello Najman, és viszlát Tinódi.
És pont.
"Ha a kihűlt szív nem érez fájdalmat,akkor ma éjjel kint alszok az esőben.."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése