Az utolsó előtti hétfő

 / Amúgy ez a szám olyan szép szerintem :') /

Most olyan ideges vagyok, hogy mindjárt felrobbanok komolyan. USB-vel felrakom a telefonra meg leveszem onnan a dolgokat, erre mit csinál az én drágám? Miután kihúztam az USB-t, nem érzékeli a memókártyát.
Egy szóval: Kurvára de üres most a telefonom, ugyanis minden azon volt!!

Hát én mindjárt kibaszom az ablakon. Már sírni van kedvem komolyan.... 

Ettől függetlenül, ugye ma nem voltak az a-sok, de akkor is fura nap volt. Endi ugye a hétvégén itt lakott a haverjánál, és sokszor lehívott meg minden, és én le is mentem csak úgy. Egész jól eldumálgattunk meg ilyesmik, aztán egyre több sms jött tőle, végül pedig "bevallotta, hogy bejövök neki" ... Na most... erre mégis hová bújjak?

Az van, hogy Endit én ilyen haverság és barátság határára saccolnám, de egyáltalán nem többre. És igen, lehet, hogy bele tudnék szeretni az odaadóságába, de jelenleg azt hiszem, lehetetlen hogy újra szerelmes legyek. És amúgy... Komolyan én nem akarom megbántani. Azt hiszem én tudom most a legjobban, hogy ez milyen egy szar érzés....

Ma elég feszélyezett volt a levegő, amikor ott volt körülöttem, és próbált túllépni ezen, de azt hiszem nem sikerült. Akaratlanul is tartom a távolságot, mert nem akarok benne reményeket kelteni. Nem akarok tőle semmit tényleg. Megbántani meg főleg nem, de már tényleg elég volt abból, hogy szánalomból járjak valakivel. Azt hiszem erre a legjobb példa még Tamás, akivel asszem vagy 3szor is összejöttem, de egyszer sem a szerelem miatt. És egyiknek sem lett happy end a vége, ha jól emlékszem. Meg amúgy is rohadék két hét van hátra ebből a nyomorék általános iskolából, és most akar a fejemre borulni az amúgy is romokban heverő szerelmi életem? Mégis mi van itt?!

De persze akit meg még mindig "szeretek", vagyis asszem szeretTEM, abban meg folyamatosan csalódom. És talán normális amiket csinál, és talán ennek így kell lennie, de kezdem elveszteni azt a fiút, akibe úgy belé voltam esve... Vagy csak mindenképp keresni akarom benne a hibát, hogy valamilyen módon örökre kizárhassam az életemből, hogy lehessek még szerelmes, hogy lehessek boldog, és mindezt annak a tudatában, hogy még négy évig ugyan ez lesz mint most.

Szép az élet! : )